014. haC: streetcoaching

budapesten jártam a mikrofonommal, és megkérdeztem utcaseprőtől az antropológuson át az IT-sig a következőket:

apple-podcas-ctaspotify-cta

a műsor megtalálható a youtube-on és számos más ismert podcast lejátszón is. ínyenceknek pedig itt a vegytiszta RSS feed.

iratkozz fel a podcastra a mixcloudon vagy a kedvenc podcast lejátszódon!

1. mennyire szeretik a munkájukat?

2. szolgálnak-e vele valami nemesebb célt?

3. mitől töltődnek fel, mi teszi őket boldoggá?

4. van-e elég idejük a 3. pontban felsorolt tevékenységekre?

nagyon izgalmas volt számomra ez a project, remélem te is élvezed az eredményét kedves hallgató! a kommentben kérlek oszd meg a te válaszaidat a fenti kérdésekre!

de mitől érezzük értelmesnek a munkánkat? milyen kritériumokat kell figyelembe vennünk, amikor ezt a kérdést mérlegeljük?

  1. normális megélhetést biztosít
  2. az egyén értelmesnek érzi – szubjektív
    1. a tehetségünket kamatoztathatjuk a munkában
    2. segít másoknak, kiszolgálunk vele embereket, megoldjuk a problémáikat
    3. érzed a konkrét, közvetlen hatását az embereken

miért nehéz értelmes munkát találni?

  1. nehéz megtalálni, hogy mi iránt érdeklődünk igazán, miben vagyunk igazán jók. a jelenlegi oktatási rendszer ezt nem igazán támogatja, főleg magyarországon nem. pedig rendkívül fontos lenne, hogy önazonos munkát talájnak maguknak az emberek
  2. sok cég abból ér el profitot, hogy szart árul, nem segítenek semmilyen probléma megoldásán. az ilyen helyeken nem túl lélekemelő dolgozni. az emberek nagy része nincs tisztában azzal, hogy hosszú távon mi teszi őket boldoggá. ez remek lehetőséget nyújt a vállalkozásoknak, hogy szart áruljanak
  3. lehet, hogy van értelme a munkának, és segít másokon a cég tevékenysége, de túl nagy a cég mérete, túl sok a bürokrácia, lassan történnek a dolgok, túlságosan széttöredezett a tevékenység a globális térben, túl sok a meeting, az emberek nem látják a valódi tevékenységet és annak gyümölcsét. pl. egy 10000 fős cégben, amely 4 kontinensen működik és egy 5 év múlva piacra kerülő terméken dolgozik elég nehéz kapcsolódni ahhoz, hogy mi az értelme az egész tevékenységnek és az egyén napi munkájának. emiatt sokan álmodoznak valami egyszerű, kézzelfogható munkahelyről.
View this post on Instagram

#warning one foot in the #grave #budapest #sign

A post shared by bandirepublic (@bandirepublic) on

mit tegyünk?

  1. fókuszálni kell arra, hogy segítsünk az embereknek megtalálni miben jók, mi a hivatásuk
  2. a fogyasztóknak használniuk kell az erejüket. a pénzeddel, a vásárlásoddal szavazol. ne vegyél szart!
  3. nagy cégekben, ahol értelmes munka folyik, de túl nagy a szervezet és túl lassan valósul meg egy projekt vagy kerül piacra egy termék  -napi szinten storykat kell mesélni arról, hogy miről szól a biznisz. egy kis cég intimitását kell reprodukálni a történetmeséléssel.

a másik nagyon fontos aspektusa a kiegyensúlyozott, boldog életnek pedig a rendszeres feltöltődés. nem lehet egy autóval üres tankkal padlógázon közlekedni folyamatosan. azt el kell vinni időközönként kötelező karbantartásra, olajat kell cserélni, tankolni, guminyomást ellenőrizni, lemosni, kitakarítani.

sokan a kocsijukat nagyobb becsben tartják, mint önmagukat.

valahogy nem emlékszem arra, amikor gyerekkoromban a feltöltődés fontosságát hangsúlyozták volna vagy segítettek volna abban, hogy megtaláljam mi tesz boldoggá. felnőttként ez már a saját felelősségünk.

szerintem túl sokan nem tudják, hogy mi is teszi őket boldoggá. rengetegen hiszik, hogy a magas fizetéstől, a szép kocsitól és a nagy háztól boldogok lesznek, de mire ezeket kemény munka árán beszerzik már egy picit késő rájönni, hogy ez a fogyasztói társadalom által diktált szükséglet nem feltétlenül van összhangban a valódi, emberi vágyainkkal.

hányszor hallottad már azt a közhelyet, hogy “senki nem mondja a halotti ágyán, bárcsak többet dolgoztam volna!”

keveset beszélünk az emberi kapcsolatok, a valódi kapcsolódás fontosságáról. A szerelem, az érzelemdús szex, a mély barátság, egy világmegváltó beszélgetés, a természet közelsége, az öngondoskodás, a nyugalom, a jó zene, a művészet élvezete mára kimentek a divatból. van helyette tinder, meg 500 ismerős a facebookon, vicces komment emojival, önjelölt guruk vlogjai, társas magány, rohanás és szennyezett levegő a betondzsungelben.

többen mondják, hogy annyi időt fordítanak a számukra fontos tevékenységekre, amennyit akarnak. ez jól hangzik, DE. először is tényleg tudjuk, hogy mi tölt fel bennünket? és a nagy rohanásban mennyire tudjuk tartani a megfelelő prioritásokat? az egyik technika megvizsgálni, hogy valami fontos és sürgős-e nekünk?

te hova helyezed a fontossági sorrendben önmagadat?

amikor már sürgőssé válik a töltekezés, akkor rég rossz, mert valószínűleg kiégtél.

tartsd karban magad és folyamatosan, rendszeresen töltődj, ne üres tankkal rohangálj! a legfontosabb pedig, hogy tudd NEKED mi működik!

és még valami: ha érzed a változtatás szükségét, de nem tudsz egyedül elindulni az utadon, akkor ne félj segítséget kérni!

velem bizalmasan átbeszélheted a problémádat vagy az elakadásodat. amiben tudok neked segíteni az a jelenlegi helyzeted, a céljaid és a lehetőségeid összhangba hozása, majd ezek alapján egy reális terv kidolgozása a változtatásra. foglalj egy ingyenes első skype találkozót! andras.b@gmail.com

köszönöm a figyelmet, bán andrás vagyok. viszhall!

014. haC: streetcoaching” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Érdekességképpen, és bátorítaskepp elküldöm egy (2016ban meghalt) srác blogjanak a címét, aki jelentős részben a blogos tevékenységének köszönhetően sikeres terápiás praxist épített fel, egyébként pszichológusi végzettség nélkül, ahogy olvasható is itt: http://www.birtalan.hu/balazs/terapia/index2.htm
    Tudom, hogy te sokkal szűkebb területen akarsz segítséget nyújtani, de Balázs pozitív példája szerintem nagyon inspiráló, ezért küldöm el. Az egyik utolsó bejegyzése: https://sorskonyvnelkul.blog.hu/2015/12/22/balazs_a_terapeuta_elkoszon
    (Egyébként az élettársa egy közgazdász – pszichológus volt:
    http://mataitamas.hu/index.html )

    Kedvelés

  2. Az eddigi adásokat végighallgatva az embernek az az érzése támadhatott, hogy majdnem mindenki ki van égve (az egyik alany mintha mondta volna is, hogy az ember vagy már kiégett, vagy éppen most ég ki, vagy majd ki fog).

    Ehhez képest a mostani adás mintha cáfolata lenne ennek a narrativanak. Neked nem tűnt így? Nem lepett meg hogy milyen elégedetteknek mondják magukat (értékelik a munkájukat) az amúgy kulturálisan panaszkodasra kódolt magyar interjúalanyaid?

    (A feltett kérdésekre nem tudok válaszolni, mert nincs munkám.)

    Kedvelés

    1. eddig kifejezetten kiégett embreket hívtam meg a podcastba. nem hiszem, hogy reprezentatív a mostani utcai beszélgetések eredménye.

      én is meglepődtem, hogy szinte mindenki elégedettnek vallotta magát. a gallup intézet sokat hivatkozott globális felmérése alapján az embrek mindössze 13%-a vallotta magát elkötelezettnek a munkájában, ami riasztóan alacsony szám.
      szerintem az utcán emgkérdezettek nagy részét meglepte akérdésem. voltak, akik még tán sosem gondolkodtak el ezen, csak felkelnek minden reggel és mennek a gyárba, mert az az élet rendje.

      ennek az adásnak a célja, hogy felhívjam vele a figyelmet arra, hogy ezeket a kérdéseket folyamatosan vizsgálni kell, mert bármikor változhat hogyan érzünk, s akkor eljön az iidő a változtatásra.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s