belegondoltál már abba, hogy a munkaadók simán kipréselnek belőlünk néhány extra évet ingyen és bérmentve? hogy töténhet ez?
a munkehely fizikai megtestesülése
az ipari forradalom idején a céheket felváltották a gyárak, hogy a termelékenység a gépek és a szervezett munkafolyamatok segítségével az egekbe szökhessen. ezen keretek közt érthető volt, hogy miért kellet a melósoknak bemenni a munkahelyre minden nap. azóta viszont eltelt vagy 150 év és a világ picit megváltozott.
a klasszikus gyárakban ma már több robot dolgozik, mint ember és a fejlett nyugati társadalmakban a munkerő piac jelentős részét a szolgáltató ipar teszi ki. magyarul a népek nagy része valamilyen irodában végzi kereső tevékenységét számítógép előtt ülve, headsettel a fején. ez az írás róluk és nekik szól leginkább.
én is ebben a világban élek, ezért pontosan tudom, hogy sokan a munkahelyüket viccesen gyárként említik baráti beszélgetések során.
nem is véletlenül. a technológia jelen fejlettségi fokán igencsak megkérdőjelezhető a 8-5-ig irodában rothadás szükségessége. mégis sokan úgy vélik, hogy a melós csak akkor dolgozik, ha szem előtt van, ha a főnök ténylegesen látja. még a yahoo 2013-ban újonan megválasztott ceo-ja is bemutatkozás képpen betiltotta a távmunkát, ami nagy port kavart a tech világban.
munkaerőt kilóra
sok szó esik a teljesítményről és annak értékeléséről a munkahelyeken. elvileg ez határozza meg az ember előmenetelét a ranglétrán meg a fizetésemelését. mégis a munkaszerződések majdnem 100%-a a heti munkaórák számát rögzíti, mint a dolgozó részéről elvárt inputot. a munkaadónak tehát az a legfotosabb szempontja, hogy a melós ott legyen minden hétkoznapon az irodban reggel időben és töltsön el minimum 8 órát valamilyen hasznosnak látszó tevékenységgel.
ez azt eredményezi többek közt, hogy egy nagyvárosban reggelenként akár egy milliónál is több ember egyszerre indul el a gyárba, majd délután onnan el.
nekem volt már olyan szerencsém, hogy 3 perc sétára laktam a munkahelyemtől, de azért ez nem igazán jellemző. azt hiszem, hogy korrekt becslés az átlagos napi 2*45 perces utazás, amit a munkába járás megkövetel. havi 21 munkanappal és 45 év munkaviszonnyal számolva ez nagyjából 2 teljes évet vesz el az életünkből.
és ez még nem minden! a munkaadó természetesnek veszi, hogy ez a napi másfél óra nem képezi a munkaidőd részét, mint ahogy az is magától értetődik, hogy ennek költségeit is te viseled. tudom, hogy jobb helyeken a kafetériából választhatsz bkv bérletet is, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a te jövedelmed csökken a munkába járás költségeivel. ráadásul ezek a költségek egyre növekednek, simán kiteszik a fizetésed 5-8%-át, arról nem is beszélve, hogy micsoda megterhelést jelent a környezet számára a rengeteg autó, motor, busz pöfögtetése.
más nézőpontból
tegyük fel, hogy ugyanazt a munkát kéne végeznem hétfőtől, mint eddig, de lehetőségem lenne a feltételek újratárgyalására. nos azonnal megszűntetném az alkalmazotti jogviszonyomat és olyan szerződést kötnék külsős konzulensként, amely teljesítmény, azaz konkrétan elvégzett feladatok alapján fizet. így nem lenne értelme a továbbiakban munkaidőről beszélni, hiszen nem az időmet veszik meg, hanem a teljesítményem.
amikor megrendelsz egy olyan szolgáltatást, amit a te otthonodban vagy telephelyeden kell elvégezni, akkor természetesnek veszed, hogy kiszámlázzák neked a kiszállás költségeit és/vagy a munkaórák számába benne van az oda-vissza utazással töltött idő is. nos én sem tennék másként.
mindjárt el is gondolkodna a munkaadó, hogy megéri-e neki, hogy én bemenjek az ő szép irodájába, ahol csak fölöslegesen rontom a levegőt miközben tovább növelem a költségeit villany-, fűtés-, kávé és egyéb számlái tekintetében.
akkor most mi a legjobb?
ez az írás nem az otthoni munkavégzés melletti érvelés. dolgoztam otthon 3 évig egyedül és a szociális igényeim egyre inkább kielégítetlenekké váltak, a végén már nagyon kívántam egy nagy irodát, ahol a kollegák folyamatosan megzavarhatnak és felbeszakíthatnak. tényleg.
egyszerűen szerettem volna rámutatni, hogy olyan területen és időszakban is ki van egy alkalmazott zsákmányolva, amire nem is gondol feltétlenül.
érdemes elgondolkodni azon, hogy mihez kezdenél azzal a megspórolt 2 évvel az életedben? mennyivel kevesebbet kellene dolgoznod ugyanazért a fizetésért, ha ténylegesen a teljesítményed fizetnék meg? mennyivel jobban és lelkiismeretfurdalás nélkül oszthatnád be az idődet, ha határidőre dolgoznál az általad kiválasztott keretek közt?
halottnak a coach 