a feje tetején álló maslow piramis

biztosan hallottál már maslow piramisáról, ami leírja a szükségletek hierarchiáját.

az elmélet szerint az alapvető szükségletek kielégítése nélkül ugye nem tudunk magasabb szintű belső igényekre odafigyelni. nyilván egy éhező hajléktalan nem foglalkozik sokat az önmegvalósítással amíg azon agyal, hogy hol aludjon és mit egyen.

nincs is ezen mit ragozni, viszont évtizedes nagyvállalalti munkaviszonyaim során rá kellett döbbennem, hogy rengeteg jómunkásember a corporation keretein belül kívánja elérni a legfelsőbb szintet: az önmegvalósítást.

nagyon nagyra tartom, ha valaki saját magán dolgozik, hogy minél jobban kiteljesedjen és saját maga lehető legjobb verziójává váljék. hovatovább azt gondolom, hogy ez földi létünk egyik legfőbb célja.

az viszont érdekes kérdés, hogy egy hierarchikus, profitorientált és számokban gondolkodó nagyvállallat mennyi teret ad a személyes fejlődésnek egy olyan világban, ahol az alábbi szöveggel jelenik meg álláshirdetés:

We allow and promote independent thinking; we seek to act as one, to be always open, and to think big!

szenzációszámba megy tehát az a hely, ahol támogatják a független gondolkodást. merjünk nagyot álmodni, de persze a végén egyként cselekszünk! hurrá! “a feje tetején álló maslow piramis” olvasásának folytatása

felmondás: 10 dolog amiért érdemes még ma megtenned

ezt még 2012-ben írtam, amikor tisztességesen kiégve femondtam a budapesti SSC-s állásomat stockholmba költözés előtt.

ma már teljesen életszerűtlen a nagyvállalatok századfordulós üzenete, amely az élethosszig tartó karriert hírdeti. ebben az őrületes tempóban változó világban, ahol tényleges forradalom zajlik minden nap olyan cégek mennek a levesbe, mint a general motors, lehman brothers vagy a nokia csak hogy néhányat említsek. tízezresével repülnek az alkalmazottak.

a többi nagy cég is folyamatosan kénytelen racionalizálni a működését, hogy továbbra is nyereségesen tudjon működni és ez mindig leépítésekkel jár. nem hiszem, hogy szükséges sokáig érvelnem a mellett, hogy készüljünk fel a bármikori munkahely vagy akár szakma váltásra.

a térbeli mobilitásról most szintén nem is elmélkednék sokat, de míg 50 éve az emberek utaztak átlagban napi 8 km-t, addig mára ez 50 lett és 2050-re lesz vagy 100 km. (hasonló adatokat olvastam valahol, de úgysem tudod megalapozottan cáfolni a számaimat. a lényeg, hogy egyre többet kell utazni a munka miatt.)

készülj fel tehát arra, hogy – remélhetőleg önszántadból –  el fog jönni a napja annak, amikor felállsz a jelenlegi jól megszokott, fincsi, puha, meleg, kényelmes, de valószinűleg beposhadt és zéró motivációt, illetve a fenti okokból egyre kevesebb biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtó munkahelyeden.

nekem ez a nap múlt hétfőn volt. azóta a felszínen semmi nem változott, miközben mégis a feje tetejére álltak a dolgaim a munkavégzéssel kapcsolatban. folyamatosan ízlelgetem a dolgokat, és arra gondoltam, hogy akár neked is hasznos lehet, ha megosztom az eddigi személyes tapasztalataimat.

“felmondás: 10 dolog amiért érdemes még ma megtenned” olvasásának folytatása