042. kizsigerelt kreativitás, megfeneklett motiváció

apple-podcas-ctaspotify-cta

Judit elmeséli hogyan ölték meg a kreativitását a teljesen irreális üzleti célok az online marketing világában, hogyan lett az álommelójából rémálom és kiégés. 3 hónap alkotói szabadság után egy új szakmában helyezkedett el juniorként és boldogan konstatálja, hogy az önmegvalósítás emgtörténhet a munkaidő után is.

adásnapló:

  • az irreális célok így ölik meg a teljesítményt
  • a komfort zóna elhagyása: “ha még egyszer valaki ki meri mondani nekem azt, hogy hagyjam el a komfortzónám, szájon vágom egy démonizált jógaszőnyeggel. :)”
  • kényszerített kreatívok – mindennapi kötelező megújulás
  • erodált kreativitás
  • folyamatos rohamtempó
  • mire figyeljünk oda a mai attention economyban? tudatos médiafogyasztás
  • multitasking vs. hatékonyság
  • prioritások a mai munkahelyen
  • ,ennyit kell eltűrni a bónuszért?
  • hogyan váltsunk karriert?
  • mi a fontos neked a munkádban?
  • rettegés az alkotói szabadság alatt
  • újrakezdés 35 évesen
  • milyen az élet fele annyi fizetéssel, mint korábban?
  • az életszínvonal inflációja és tudatos költekezés
  • slow life is low life?
  • önmegvalósítás 17h után
  • workism
  • miért fontos félretenni pénzt?
  • tanulság

linkek:

Uj Péter szerda nol.hu

“De nem győzöm hangsúlyozni, hogy azért mindig is inkább és elsősorban punk voltam, a mai napig az is vagyok, szabadidőmben: a hétvégén például tescós szatyorral mentem az Auchanba, Anarchy in Budaörs.” – UP

Uj Péter: önbizalompunpa könyv

csatlakozz a podcast privát facebook csoportjához a közösségi élményért és exkluzív tartalmakért!

ha tetszett az adás, kérlek értékeld sok csillaggal. itunes szöveges review-ért extra 2 pont adható! köszönöm

a műsor megtalálható a youtube-on és számos más ismert podcast lejátszón is. ínyenceknek pedig itt a vegytiszta RSS feed.

UPDATE:

sok nagyon pozitív és bátorító olvasói levelet szoktam kapni, aminek elmondhatatlanul örülök, de ehhez az epizódhoz egy olyan visszajelzés érkezett egy kliensemtől, amit meg kell osztanom veletek szóról szóra! (név nélkül ugyan, hogy védjem a szerző személyazonosságát)

Na szóval a 42. részről…

Kétszer is meghallgattam, annyira éltem, éreztem, amiről Judit mesélt. Több gondolat hallatán is görcsbe rándult a gyomrom, mert igen, ez tényleg ilyen. Én részemről most is hiszek a szakmában, mert nekem ez teljes szerelem, hivatás, sőt játszótér… de az utolsó ügynökségi munkahelyemen volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen is, amikor az ember úgy érzi magát, mintha egy sajtreszelőn tolnák át minden nap.

Az egyik legerősebb gondolat, amit kiemelnék “A realitások ne szabjanak gátat a vágyainknak.” Hihetetlen ezt napról napra megélni, amikor éppen erőforrást tervezel az egyes projektekhez, feladatokhoz. A munkám során számtalanszor hallgathattam hasonlót, amivel így, hogy ismertem a dolgok valós erőforrás igényét, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Gyanítom, hogy aki ebben tényleg hisz, valójában abban is hisz, hogy képes meghajlítani az időt és a teret. Néhányszor vicces. Százhuszadszorra ezt hallgatni, igen súlyos agressziót válthat ki a online marketinges kollégából. 😀

Nekem sokáig szerencsém volt egyébként, egy ideje ügynökségben dolgoztam, ahol persze gyakori volt a heti 3-5 túlóra, de egy digital marketing rajongónak ez nem okoz problémát. Az viszont annál inkább gond volt, amikor vezetői pozícióba kerülve, azzal kellett szembesüljek, hogy az új munkaköröm nem egy, hanem 3 embernyi feladatot jelent. Amikor sokszor reggel 8-kor már bent vagy az irodában, hogy 20:00-kor te zárjál, elég nyomasztó, ha minden nap megújulást várnak. Egyszerűen nem tudsz úgy hosszú távon kreatív és flexibilis maradni, hogy sosincs nyugalmi időszaka a munkádnak. Nincs időd visszatöltődni, és folyamatosan a saját belső energia tartalékaidat használod fel a napi szintű megújulás érdekében… Nem jó, túl nagy ár egy embertől, egy munkáért.

A sok erőforrás nélkül betervezett csúszó deadline aztán szép lassan leamortizálja az ember lelkét. Még akkor is, ha valójában tudod, hogy NEM A TE hibád. Így van, ahogy Judit mondja, amikor épp elkezdenél örülni egy feladat lezárásának nem teheted, egyszerűen nincs IDŐ megélni vagy megünnepelni a sikereket. Talán ez az egyik legdemotiválóbb az egészben. Hajtani, hogy aztán az ember ne élvezhesse ki a sikert. Nagyon nehéz újra és újra felpörögni úgy, hogy végül elmarad a jutalom.

Kiemelném még a podcastban említett főnök “Talán már nem is tudnánk élni a pörgés nélkül” nyilatkozatát. Hihetetlen, de tényleg. Azt gondolom, hogy az ilyen szervezeteket, ahol pár év alatt szó szerint elhasználják a munkatársakat, az ehhez hasonló valóságtól elszakadt kollégák táplálják. DE. Tudnánk élni pörgés nélkül, sokkal boldogabban és hatékonyabban is. Az a baj, hogy amíg lesznek workaholic emberek ilyen gondolatokkal, az azt fogja sugallni a többi kollégának, hogy ha nem dolgoznak napi 12 órát, nem is emberek. Ismerek egyébként a szakmában olyat, aki 8-20-ig dolgozik, majd még otthon is nyomja tovább, hétvégén is dolgozgat egy kicsit, de még szabi alatt is tetten érhető. Úgy gondolom, hogy ez egyrészt hosszú távon egészen biztosan káros számára, valamint tönkre is vágja a céges munkamorált. Ez egy nagyon rossz üzenet másoknak. Szerintem hosszabb távon sokkal jobb munkát tud végezni az az ember, akinek van magánélete és hobbija is.

És az utolsó gondolat, amit Judit megoszt, szintén szíven ütött. Mindig arra a munkára kérdeznek rá, amivel épp nem foglalkozik az ember. Hiába van magas készültségi fokozaton másik 5 projekt, mindig a 6. kell. És mindig leszídnak, mintha nem foglalkoztál volna semmivel. Mindig az a legfontosabb, amire éppen rákérdeznek, hiába priorizáltuk be pont 2 órája a feladatokat. Mindig vannak ASAP és mégASAPabb feladatok. Így nem lehet priorizálni, ugyanazon időpontban képtelenség két feladaton dolgozni párhuzamosan. 

Csak az a baj, hogy mire mindezekre ráébredsz és tudatosítod, hogy NEM TE VAGY A HIBÁS, és abbahagyod az önmarcangolást… rosszabb esetben már rég kiégtél. 

Én nagyon messzire mentem egy ügynökségi magas pozíció miatt, és hatalmasat buktam is. 

A jó hír viszont, hogy időközben rájöttem, mindig van választás. Rengeteget tanultam a dologból. Megismertem a saját erősségeimet. Ma már nem csak szakmailag tartom magam erősnek, hanem mentálisan is. Több, mint tíz éve dolgozom, de még soha nem tapasztaltam saját bőrömön ilyen darálást, mint ebben a pozícióban. Éppen ezért hiszek benne, hogy ha most ez nagy bukást is jelentett, erősebben és okosabban álltam fel belőle. Ezt a tapasztalatot egészen biztosan jól fogom tudni használni az életemben, másrészt megerősített abban, hogy jó az a stratégiai gondolkodás, amit képviselek. 

Nagyon örültem a podcast zárásnak, vagyis Judit sikerének. Úgy érzem, ez egy olyan történet, aminek happy end a vége. Judit végül szembenézett az igazsággal és nagyon jó döntést hozott. Nagy bátorságra vall, amikor az ember szembesíti magát a helyzettel és valami teljesen újba kezd. Hajrá Judit és hajrá Mindenkinek, aki hasonló cipőben jár. 🙂

042. kizsigerelt kreativitás, megfeneklett motiváció” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Andras,
    nagyon orultem, hogy elinditottad a csatornadat, a mai adas kulonosen inspiralo volt a szamomra!
    Juditnak sok sikert az eletben!
    Udvozlettel,
    Christina

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Christina bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s