SSC és PIP – hajmeresztő teljesítményértékelés egy multiban

az elmúlt napokban 3 különböző helyről is megtalált a ‘munkahelyi teljesítményprobléma’ tematika. nem tudom, neked volt-e már olyan eseted, hogy a beosztottad teljesítménye nem volt megfelelő és a HR performance improvement plan-re ítélte az illetőt? esetleg te magad voltál ilyesminek az elszenvedője?

amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás

J. alábbi története is egy ilyen problémás esetet mutat be. fogadjátok szeretettel!


SSC-ben dolgoztam, ekkor már negyedik éve. A munkámra mindig nagyon igényes voltam, mindent a legjobban akartam csinálni, azt gondolom sikerült is. A local managerek gyakran váltották egymást, igazából a legtöbbnek fogalma nem volt arról, hogy mit csinálunk. Az anyaország munkatársai keze alá dolgoztunk, nekem az volt a legfontosabb, hogy nekik minőségi munkát adjak. Ők mindig nagyon elégedettek voltak velem, a local managerek meg tulajdonképpen csak dísznek voltak ott.

Nagyon kevés önbizalommal indultam neki a karrieremnek, de egy idő után észrevettem, hogy nem tartozom a tehetségtelenek közé, ráadásul próbáltam mindig többet tenni, mint ami a munkaköri leírásomban volt.

Photo by Dickens Sikazwe on Unsplash

Az elején elég gyerekesen kommunikáltam, ha valaki beszólt az irodában, biztosan visszaszóltam neki. Mindemellett a blézer és magassarkú helyett fodros ruhákban és csillogós Vans-ben jártam dolgozni.

Három év után új csapatba kerültem, ahol sikeresen vettem az akadályokat és minden szuperül ment.

Néhány hónap múlva új managert kaptunk, egy nagyon szimpatikus, kedves és érdeklődő nő személyében. Mindenkivel külön-külön leült, és részletesen bemutattunk, hogy hogy dolgozunk. Szóval a kezdés jó volt. Aztán kb. 6 hónappal később szerzett egy új teamleadert, aki nagyon sztárolva volt a departmentben, de fogalma nem volt arról, hogy mi mit és hogy csinálunk. 


A kommunikációs stílusomon sikerült finomítani az évek alatt. Ha szemtől szembe provokáltak, vagy bunkón beszéltek velem, akkor is normális hangnemben tudtam visszaszólni. A legjobb példa erre az új  munkatársam volt, aki iszonyatosan próbára tett, de hősiesen álltam a sarat.

Felvettek egy 40-pluszos új hölgyet, aki egy nagyon karakán nő volt. Soha nem dolgozott még irodában előtte, de beszélte a csapatunk nyelvét. Rendkívül határozott nő volt tényleg, és nagyon hangos! A csapatunk kapott egy új accountot, ahol az end customerrel is kellett beszélni – szóval nagyobb volt a felelősség. Én kaptam meg ezt az accountot, amire nagyon büszke voltam.

Szabira készültem, az említett idősebb hölgyet kellett backupnak kiképeznem. Mindent gyönyörűen leírtam neki, hetekig tartottam neki a handover sessionöket, tényleg mindent nagyon részletesen elmondtam. Ő folyamatosan nagyon magabiztos és hangos volt, mindent jobban tudott nálam…

A szabim előtti utolsó napon még valamit magyaráztam neki,  ő meg egyszer csak sírvafakadt! Kérdezgettem, hogy hát mi a baj? De csak sírt. Majd odajött a teamleader, és neki privátban elmondta a hölgy, hogy kétségbeesett, mert nem magyaráztam el neki a dolgokat. Teljesen el voltam hűlve, hogy hát eddig k.rva magabiztos volt a handover session-jeink alatt, meg úgy általában mindig, most meg itt teljesen összetörik és sír!? Persze próbáltam nyugtatni, hogy hát mondja el, melyik részben nem biztos. Mindvégig kedves és segítőkész voltam.

Egy másik alkalommal telefonos meetingen voltam az open office-ban, ahol felidegesítettek. A meetingben nem emeltem fel a hangom, de amikor letettem a telefont, akkor elhagyta a számat egy hangos “b.zmeg”. Erre a teamleaderem odaszólt, hogy ezt nem kéne. El is szégyelltem magam, mivel már leszoktam  az ilyenfajta megnyilvánulásokról.


Egyébként a csapatom minden tagjával remekül kijöttem, nagyon szuper csapat volt, tényleg!

Kritikus vagyok magammal szemben, mindig bevallom, ha hibázok, és vállalom a felelősséget. Sokat gondolkodtam, hogy mit csináltam, amivel feketelistás lettem, és csak ez a backupos és „b.zmeg”-elős eset jutott eszembe.

A csapatban nekem volt a legsokrétűbb tapasztalatom, mivel én vittem a legkomolyabb  accountot, ráadásul nagyon sikeresen. A “kintiek” nagyon elégedettek voltak velem.

Itt megjegyeznék egy (remélem) nagyon fontos dolgot: már nagyon gyűlöltem Magyarországon élni, úgyhogy elkezdtem random külföldi állásokra jelentkezgetni. Akkor még azt gondoltam, hogy bármikor összejöhet. Nem akartam kiszúrni a manageremmel, így (én hülye) egyszer elhintettem neki, hogy el szeretnék innen költözni, és elkezdtem jelentkezni munkákra, de nem tudom, hogy pár hónap, vagy pár év mire el tudok menni. Mivel semmi processleírásunk nem volt, tudtam, hogy ha én elmegyek, akkor bajban lesznek. Azt gondoltam, hogy ha előre szólok, akkor elkezdünk készülni picit az elmenetelemre, és talán akkor a felmondási időmet sem kell teljesen letöltenem.

Még egy fontos dolog: nagyon jó volt a csapatunk, mindenki szépen be volt ágyazva, csinálgatta a kis munkáját évek óta ugyanabban a poziban. A rendszer meg olyan volt, hogy valakinek MUSZÁJ volt szar ratinget adni.

Na és akkor itt jön a lényeg. Eljött az evaluation ideje. Tényleg nagyon keveset képzelek magamról, de itt confident voltam, mert tényleg én voltam az egyik legjobb (ha nem a legjobb) a csoportunkban, nagyon büszkén mentem be, csak azon gondolkoztam, hogy szuper, vagy a legjobb értékelést fogom kapni. Erre a manager közli, hogy hát mivel a kollégáimmal nem megengedhető módon beszélek, így a legrosszabbnál egy fokkal jobb értékelést kapom (ez az, amikor nem rúgnak ki egyből, hanem improvement plan-re tesznek). De megnyugtatott, hogy nem fog ám improvement plan-re tenni! Azt hittem viccel, egyszerűen nem hittem el. Aztán kiderült, hogy nem viccel, én pedig már csak el akartam onnan menni.

Fellebbeztem a managerem managerénél, aki lényegében meg sem hallgatott, csak utalgatott rá, hogy lehet, hogy ideje felmondanom. 

Sajnos fizetnem kellett az albérletet, így nem mondhattam fel azonnal…

Másnap odasomfordált a manager, és elmondta, hogy sajnos az van a szabályzatban, hogy improvement plan-re kell tenniük. Leültünk a managerrel és a teamleaderrel: azt találták ki, hogy az legyen az improvement planem, hogy megírom az egész csoport processleírását.

Összeszorítottam a fogamat, és próbáltam professzionális maradni. Itt már annyira megalázva éreztem magam, hogy nem ragaszkodtam külföldi munkához, csak minél előbb el akartam húzni onnan.

Közben írtam a processt, a managerem pedig nagyon dicsért, hogy milyen ügyes vagyok…

Szerencsére nagyon hamar sikerült egy nagyon jó munkát kapnom 2,5-szer annyi fizetésért (ezt még én is csak nagyon nehezen hittem el :)).

Aznap elmondtam a kinti business leadernek, hogy felmondtam. Kifejtettem neki, hogy milyen értékelést kaptam, amire iszonyatosan kiakadt, és mondta, hogy beszélni fog a manageremmel. 

Este már csak a managerem és én voltunk az irodában. Megemlítettem neki, hogy elmeséltem a kinti business leadernek, hogy felmondtam a rossz értékelésem miatt, és hogy nagyon nem tetszett neki, és számítson rá, hogy fel fogja hívni. Elmondtam neki, hogy ennyire még sosem aláztak meg, és hogy már az értékelésem napján fel kellett volna mondanom. Itt már nem bírtam ki, és elsírtam magam.

Aznap este később felhívott, hogy ne aggódjak ám, mert nem vett fel a helyemre még senkit, és nyugodtan visszavonhatom a felmondásomat! Megköszöntem, de nem éltem a lehetőséggel.

Persze ezek után biztos voltam benne, hogy nem fognak ragaszkodni a  2 hónapos felmondási időm letöltéséhez, de alig tudtam kikönyörögni, hogy legalább 2 héttel előbb engedjenek el. Nem is értettem, hogy ha ekkora szar vagyok, akkor minek ragaszkodnak hozzám?

Azóta szerencsére már kárpótolt az élet, sikeres vagyok a munkámban (még mindig), azt viszont megtanultam, hogy bárkit is “szolgálok ki”, a közvetlen managerem bírál engem, így muszáj neki is tudtára adnom, hogy JÓ VAGYOK. FOLYAMATOSAN.

Viszont ez a történet még mindig nagyon bánt. Néha elgondolkozom, hogy írnom kellene a managernek privátban, és megkérdezni, hogy ugye azért kaptam szar ratinget, mert valakinek muszáj volt adni a csoportból és én már egyébként is mondtam, hogy majd egyszer el akarok menni?


kérlek írd meg a véleményed kommentben!

SSC és PIP – hajmeresztő teljesítményértékelés egy multiban” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Sajnos ez nem egyedi jelenség. A multinál – ahogy én is megtapasztaltam – azt hangoztatják hogy custimer first. Mindent az ügyfélért. De valójban a legutolsó szempintok egyike az, hogy valóban elégedett legyen az ügyfél. És gyakran a teljesítményt is arcra mérik. A team leadereknek fogalmuk sincs, mit csinál a csapat. Őket is nyomják felülről és ők tovább adják a nyomást.
    Mivel gyakran csak 1 embert lehet kiválóra értékelni a csapatból, és kötelezően “meg kell hurcolni” valakit, ez egy nagyon igazságralan közeg…

    Kedvelés

itt kommentelhetsz

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s