az alábbi vendégposzt szerzőjét meghívtam a podcastbe. a függőségről még nem beszélgettünk az adásban, pedig nagyon fontos téma és a kiégés késői fázisában könnyen ki is alakulhat – mint azt az alábbi történet is mutatja.
a beszélgetésben említett linkek:
linkek:
A sóvárgás démona · Máté Gábor · Könyv
Bajzáth Sándor: https://www.addikt.hu/
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Régóta hallgatom a Halottnak a Coach podcastet, most pedig úgy gondoltam én is szeretném megosztani a saját történetemet a kiégésről, gyógyszerfüggőségről, és az életem mélypontjairól.
A könnyebb megértés érdekében néhány információ rólam: jogászként végeztem, de soha nem dolgoztam a szakmámban. Ehelyett értékesítéssel és üzletfejlesztéssel foglalkoztam mindig is. Boldog házasságban élek, egy 3 és egy 1 éves gyermek büszke apukája vagyok, és az anyagi körülményeink is jónak mondhatóak.
Ez mind így igaz, legalábbis kívülről mindenki csupán ennyit lát. Azonban akkor sem hazudnék, ha azt mondanám, hogy függőségre hajlamos személyiség vagyok, aki néhány évvel ezelőtt teljesen kiégett. Emiatt előbb alvásproblémák jelentkeztek, majd ehhez kapcsolódóan alakult ki a gyógyszerfüggőségem kb. öt-hat évvel ezelőtt, altató és nyugtató hatású gyógyszerek alkalmazásával.
A gondjaim nagyjából akkor kezdődtek, amikor egy logisztikai cégnél egyre nagyobb felelősséggel járó feladatokat kaptam, amelyek ugyan szakmai elismeréssel és anyagi kompenzációval is együttjártak, azonban nagy mennyiségű stressz is társult az új feladatokhoz, valamint gyakorlatilag korlátlanul elérhetőnek kellett lennem, gyakran hétvégéken is.
Ekkor találkoztam először ilyen mértékű feszültséggel és felelősséggel, a szervezetem pedig rosszul reagált erre. Nem tudtam aludni, ingerlékeny lettem, egyre rosszabb lett a kapcsolatom a munkatársaimmal, és a lelkesedésem is elpárolgott.
Visszagondolva, a legnagyobb hiba amit elkövettem, hogy elkezdtem altatókat szedni. Kialakult a hozzászokás, a tolerancia, ezután egyre nagyobb adagokra volt szükségem, amelyeket már csak kétes forrásokból tudtam beszerezni. Csak így tudtam fenntartani azt a szintet, hogy eleget tudjak pihenni és munkaképes állapotba kerüljek. Gyakorlatilag drogfüggővé váltam, amit egy-két évig még valamilyen szinten tudtam takargatni, de aztán egyre nyilvánvalóbbá vált a környezetem számára is.
A feleségemmel ez állandó veszekedéseket eredményezett, kapcsolatunk időnként a szakadék szélére került. Miután felismertem a probléma súlyosságát, kétségbeesetten próbáltam változtatni. Elkezdtem pszichológushoz járni, de voltam alvásgurunál, pránanadi mesternél, és könyvtárnyi irodalmat olvastam el az alvásproblémákról.
Sajnos semmi sem hozott érzékelhető javulást. Ekkor – a kislányom születése előtt közvetlenül – hoztam meg azt a döntést, hogy otthagyom a mérgező munkahelyem.
Kínkeservesen nekiálltam a gyógyszerek elhagyásának. (Ekkoriban már a normál mennyiségnek kb. a tízszeresét használtam és az adagom nagy részét különböző legális és illegális forrásokból szereztem be.) Egy ideig tiszta voltam aztán többször is visszaestem és kezdtem a folyamatot elölről. Persze közben rengeteget hazudtam a körülöttem lévőknek és magamnak is.
Szakmailag is totális mélypont volt ez az időszak. Hónapokig nem dolgoztam, aztán pár havonta váltogattam a munkahelyeimet, egy hullámvölgy volt az életem egy-két éven keresztül.
Végül néhány sikertelen leszokási kísérlet után jelenleg több mint tíz hónapja gyógyszer nélkül élek és végre sikerült találnom egy olyan karrierlehetőséget, amit nagyon élvezek. Az alvásom nem állt vissza a problémák előtti szintre, de kielégítőnek nevezném.
Ami abszolút pozitívum, hogy a házasságom kibírta a problémákat, és megszületett második gyermekünk is, illetve anyagilag sem mentünk tönkre (pedig jó pár millió forint mínusz ennek az időszaknak a mérlege).
Önismeretből viszont fényévekkel tartok előrébb, teljesen másképp tekintek az élet dolgaira, célokra, karrierre vagy a stressz kezelésére.
Bár happy endnek tűnhet a történet vége, továbbra is függőként gondolok önmagamra, aki szermentesen él és aki számára életre szóló projekt, hogy ez így is maradjon. Kőkemény évek állnak mögöttem, amit senkinek sem kívánok.
halottnak a coach 