összeomlás a lidl-ben

már két hete nem dolgozom. szabadságon vagyok, élvezem a nyarat, töltődök. tegnap jöttünk vissza triesztből az asszonnyal és becsatlakoztunk a nagyszülőkhöz fonyódra levezetni a leányunkkal.

gyönyörű este volt: sup-on evezés a csendes naplementébe a hattyúkkal, háttérben a giccsesen szép badacsony, utána beszélgetés a családdal és korai lefekvés.

az utazástól és az élményektől fáradtan zuhantam álomba és reggel mielőtt a máv hangosbemondója és a kacsák felébresztettek volna egy érdekes álmom volt.

a lidl-ben vásároltam, nagy tömeg, türelmetlen nyaralók, vég nélküli nyomás a dolgozókon. felpakolok a szalagra, elkezdi pittyegni a pénztáros a dolgaimat, de látom, hogy nincs jól. meg-megremeg a keze, pillanatokra kihagy a figyelme, távolba mered a tekintete és nem tud újra fókuszálni, képtelen elvégezni a munkáját, sírásra görbül a szája. 

érteni vélem mi történik vele: pánikrohama van szegénynek. mindenki türelmetlen, menne a strandra csillapítani  a hőgutás tüneteit, de én segíteni akarok neki. belépek a pénztár pultja mögé és simogatni kezdem a hátát a szerepéből teljesen kiesett alkalmazottnak. nyugtató szavakkal kezdem neki magyarázni, hogy mi történik vele, semmi nagy baj nincsen, megértem miért van ilyen állapotban.

körülöttünk eltűnik a külvilág, csak mi ketten vagyunk és 1-2 percen belül megtörténik a csoda: eljön a garantált világmegváltás, hirtelen javul a pénztáros állapota.

megérti, hogy van más választása az életben, minthogy itt szenvedjen a boltban hozzá méltatlan körülmények között és amint kitisztul a tekintete e gondolattól, kisétál a bolt ajtaján és vissza sem néz. egy bátor mozdulattal megváltoztatja az életét: ő már nem is dolgozik itt.

ekkor nézek körbe, visszatér a külvilág, s látom, hogy vagy három kék köpenyes vezető riadtan nézi a jelenetet, a vevők őrjöngenek, teljes a káosz. 

én viszont rettenetesen boldog vagyok, hogy tudtam segíteni valakinek, akinek erre nagy szüksége volt. az elégedettség érzése azonban hamar elröppen, amikor rájövök, hogy az általam vásárolni szándékolt áruk félig beütve a gépbe ott hevernek a szalagon. 

zsigerből utána szólnék a felszabadított pénztárosnak, aki éppen távozik a boltból, hogy:

hé! mielőtt lelépsz még be tudnád fejezni legalább az én fizetésem?

itt kommentelhetsz

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s