hallgasd meg a spotify-on vagy a kedvenc lejátszódon és iratkozz fel a HAC-ra!
egyre több élsportoló lép vissza a versenyzéstől, mert nem bírja a pszichés nyomást. először arra kaptam fel a fejem, amikor Naomi Osaka a francia openen nem jelent meg a sajtótájékoztatón mentális egészségre hivatkozva, majd visszalépett.
nyáron a tokiói olimpián nagy port kavart az amerikai tornász szupersztár Simone Biles visszalépése. azt mondta nem bízik a testében, reszket, nem tudja a gyakorlatot elvégezni, pedig korábban olyan akrobatikus elemeket mutatott be, mint előtte senki.
egyrészt örömteli, hogy a sportoló bálványaink is elkezdtek beszélni a mentális egészség fontosságáról, másrészt pedig bátoríthat minket, földi halandókat, hogy a teljesítménykényszer, egy megmérettetés, a folyamatos nyomás igen is lehet túl sok – még a bajnokoknak is.az a kérdés foglalkoztat, hogy mikor érdemes visszalépni, illetve mit tudunk tenni a lámpaláz ellen, mi van ennek a hátterében?
Emesével a Broadcasterz stúdióban felvétel előtt
a műsor vendége a téma szakértője, dr. Hruska Emese zenepszichológus, zenész és egyetemi oktató aki a perfekcionizmusból phd-zott. van egy podcastja is (azaz kettő angolul) a perfactionist.vele beszélgetek a lámpalázról, a túlzott teljesítmény elvárásról és az ehhez kapcsolódó szorongásról, ami minket hétköznapi embereket is érint.
vendégem Kiss Anikó, aki még 2019 nyarának végén jelentkezett hozzám coachingra, amikor a második kiégése mélypontján volt. 40 évesen 2 kisgyerekkel, felsővezetői pozícióban havi 200 órát dolgozva alapította meg munka mellett a saját vállalkozását. nem csoda, hogy utolérte a kiégés – nem először.
az ő felépüléstörténete sokaknak segíthet, fogadjátok szeretettel!
adásnapló:
a szervezetfejlesztő mesél a kihívásokról, amikkel meg kellett küzdenie amikor egy kis családi klinikát kellett átalakítani a növekedésben
mi a jó a tulajdonosnak és mi a jó a cégnek?
miért nem jó kiégve kezdeni egy új munkahelyen?
milyen az élet egy PR ügynökségben?
miért nem elég a jó kommunikáció?
milyen a fejetlen fejlesztése az alkalmazottaknak?
milyen egy participáló szervezet?
hogyan kell megváltoztatni egy vállalati kultúrát?
fordulópont: amikor a jól teljesítő mintakolléga öngyilkos lesz
az önismereti út elkerülhetetlen kihívásai
amikor a test bemondja az unalmast
milyen egy rossz coaching folyamat élménye?
és milyen egy hatékony coaching megélése?
mi a különbség a coaching és a terápia között?
mit ad az önismeret?
milyen a kiégés legmélyebb bugyra a covid járván alatt, amikor válság menedzserként kell irányítani egy klinikát?
a regenerálódás mit jelent egy teljesítményorientált embernek?
a felépülés első lépései
mit jelent az egyensúly?
mi történik a szerotonin raktárunkkal a kiégés során?
happy end?
klikkelj a képre és hallgasd a spotify-on!
csípd el az utolsó helyek egyikét a szeptember 18-én induló “az öngondoskodás mint rutin” című csoportos coaching programban! részletek és jelentkezés:https://halottnakacoach.blog/csoport/
az öngondoskodás, mint rutin – a mindfucktól a mindfulnessig | a HAC első csoportos coaching programja
ebben a beszélgetésben megismerkedhetsz Szűcs Izabella pszichológussal, akivel közösen alkottuk meg a programot. eémeséljük, hogy kinek szól ez, miért fontos az életen át tartó önfejlesztés és hogy miként lehet új szokásokat kialakítani az életünkben?
Izabella és András szeretik munka közben jól érezni magukat. és te?
a program fő témái:
time és energia management | asszertivitás | határok tartása, nemet mondás | szokások és rutin alakítás – tudatos életvezetés | mindfulness
folyamatosan fáradtnak érzed magad? képtelen vagy kipihenni magad hétfőre? úgy érzed magadra sosincs időd? az öngondoskodás nálad olyan, mint a kutya vacsorája? lelkiismeret furdalásod van, amikor valamire végre nemet mondasz és végül mégis megcsinálod, amit nem is akartál?
biztosan neked is szükséged van olyan szokások kialakítására, amelyek téged szolgálnak.ha szeretnéd visszakapni az életed és főszereplőként, fenntartható módon jelen lenni benne, akkor most eljött az időd!
fektess be önmagadba és vegyél részt a halottnak a coach csoportos programjában!
már két hete nem dolgozom. szabadságon vagyok, élvezem a nyarat, töltődök. tegnap jöttünk vissza triesztből az asszonnyal és becsatlakoztunk a nagyszülőkhöz fonyódra levezetni a leányunkkal.
gyönyörű este volt: sup-on evezés a csendes naplementébe a hattyúkkal, háttérben a giccsesen szép badacsony, utána beszélgetés a családdal és korai lefekvés.
az utazástól és az élményektől fáradtan zuhantam álomba és reggel mielőtt a máv hangosbemondója és a kacsák felébresztettek volna egy érdekes álmom volt.
az alábbi vendégposzt szerzőjét meghívtam a podcastbe. a függőségről még nem beszélgettünk az adásban, pedig nagyon fontos téma és a kiégés késői fázisában könnyen ki is alakulhat – mint azt az alábbi történet is mutatja.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Régóta hallgatom a Halottnak a Coach podcastet, most pedig úgy gondoltam én is szeretném megosztani a saját történetemet a kiégésről, gyógyszerfüggőségről, és az életem mélypontjairól.
A könnyebb megértés érdekében néhány információ rólam: jogászként végeztem, de soha nem dolgoztam a szakmámban. Ehelyett értékesítéssel és üzletfejlesztéssel foglalkoztam mindig is. Boldog házasságban élek, egy 3 és egy 1 éves gyermek büszke apukája vagyok, és az anyagi körülményeink is jónak mondhatóak.
Ez mind így igaz, legalábbis kívülről mindenki csupán ennyit lát. Azonban akkor sem hazudnék, ha azt mondanám, hogy függőségre hajlamos személyiség vagyok, aki néhány évvel ezelőtt teljesen kiégett. Emiatt előbb alvásproblémák jelentkeztek, majd ehhez kapcsolódóan alakult ki a gyógyszerfüggőségem kb. öt-hat évvel ezelőtt, altató és nyugtató hatású gyógyszerek alkalmazásával.
A gondjaim nagyjából akkor kezdődtek, amikor egy logisztikai cégnél egyre nagyobb felelősséggel járó feladatokat kaptam, amelyek ugyan szakmai elismeréssel és anyagi kompenzációval is együttjártak, azonban nagy mennyiségű stressz is társult az új feladatokhoz, valamint gyakorlatilag korlátlanul elérhetőnek kellett lennem, gyakran hétvégéken is.
Ekkor találkoztam először ilyen mértékű feszültséggel és felelősséggel, a szervezetem pedig rosszul reagált erre. Nem tudtam aludni, ingerlékeny lettem, egyre rosszabb lett a kapcsolatom a munkatársaimmal, és a lelkesedésem is elpárolgott.
Visszagondolva, a legnagyobb hiba amit elkövettem, hogy elkezdtem altatókat szedni. Kialakult a hozzászokás, a tolerancia, ezután egyre nagyobb adagokra volt szükségem, amelyeket már csak kétes forrásokból tudtam beszerezni. Csak így tudtam fenntartani azt a szintet, hogy eleget tudjak pihenni és munkaképes állapotba kerüljek. Gyakorlatilag drogfüggővé váltam, amit egy-két évig még valamilyen szinten tudtam takargatni, de aztán egyre nyilvánvalóbbá vált a környezetem számára is.
A feleségemmel ez állandó veszekedéseket eredményezett, kapcsolatunk időnként a szakadék szélére került. Miután felismertem a probléma súlyosságát, kétségbeesetten próbáltam változtatni. Elkezdtem pszichológushoz járni, de voltam alvásgurunál, pránanadi mesternél, és könyvtárnyi irodalmat olvastam el az alvásproblémákról.
Sajnos semmi sem hozott érzékelhető javulást. Ekkor – a kislányom születése előtt közvetlenül – hoztam meg azt a döntést, hogy otthagyom a mérgező munkahelyem.
Kínkeservesen nekiálltam a gyógyszerek elhagyásának. (Ekkoriban már a normál mennyiségnek kb. a tízszeresét használtam és az adagom nagy részét különböző legális és illegális forrásokból szereztem be.) Egy ideig tiszta voltam aztán többször is visszaestem és kezdtem a folyamatot elölről. Persze közben rengeteget hazudtam a körülöttem lévőknek és magamnak is.
Szakmailag is totális mélypont volt ez az időszak. Hónapokig nem dolgoztam, aztán pár havonta váltogattam a munkahelyeimet, egy hullámvölgy volt az életem egy-két éven keresztül.
Végül néhány sikertelen leszokási kísérlet után jelenleg több mint tíz hónapja gyógyszer nélkül élek és végre sikerült találnom egy olyan karrierlehetőséget, amit nagyon élvezek. Az alvásom nem állt vissza a problémák előtti szintre, de kielégítőnek nevezném.
Ami abszolút pozitívum, hogy a házasságom kibírta a problémákat, és megszületett második gyermekünk is, illetve anyagilag sem mentünk tönkre (pedig jó pár millió forint mínusz ennek az időszaknak a mérlege).
Önismeretből viszont fényévekkel tartok előrébb, teljesen másképp tekintek az élet dolgaira, célokra, karrierre vagy a stressz kezelésére.
Bár happy endnek tűnhet a történet vége, továbbra is függőként gondolok önmagamra, aki szermentesen él és aki számára életre szóló projekt, hogy ez így is maradjon. Kőkemény évek állnak mögöttem, amit senkinek sem kívánok.
vendégem Ur Anita, akit már ismerhettek a HAC 026. epizódjából.
2019. nyarán beszélgettünk utoljára az orczi kertben, most pedig bergen-stockholm interurbán.
akkor egy más világ volt rengeteg szempontból. mi változott azóta? milyen a beilleszkedés 3 gyermekkel norvégiában egy kis szigeten? mit jelent magyarnak lenni? hogyan tovább?
ezekről mind nagyon jót beszélgettem Anitával. fogadjátok szeretettel!
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
A karrier pontos méréséhez nem jár se centi, se SI mértékegységrendszer, de még egy elfuserált angolszász szabvány se, ezért elég vitatható, hogy mi is számít magasabb lépcsőfoknak. Kész mázli, hogy itt van neked az Irodai Túlélőkészlet, egyedül elég riasztó lenne megmártózni a logikátlanság tengerének hullámzó vizében.
Előrelépés-e a magasabb fizetés? És ha közben bekerül a munkaköri leírásba még két pozícióra való felelősségi kör is?
Karrier-e, ha ügyvezető igazgató szintig viszed? És ha apu cégében?
Feljebb jutottál-e a karrier létrán, ha nagyobb létszámú csapatot kapsz? És ha igen, mennyi a váltószám, amivel átszámoljuk a lélekszámot létrafokra?
Nem csoda, hogy ennyi bonyodalomból fura anomáliák és indokolatlan vadhajtások burjánzanak.
Ilyen például a két fős szupercsapat, ahol van egy Team Manager és egy Solution Lead, beosztott meg nem jut, úgyhogy ezek jobb híján egymást menedzselik keresztbe. Vagy a fényesen csengő Head of Sales titulus, ami mögött a cég egyetlen üzletkötője rejtőzködik kicsit megszeppenve és tintafoltosan, mert mellesleg ő javítja a fénymásolót is néha. Legtöbbször.
Igen gyakori horizontális karrierút, hogy úgy váltasz részleget és pozíciót többször is, hogy pont ugyanannál az asztalnál pont ugyanazt a munkát végzed már 8 éve. Extrém esetben a cég is lecserélődik körülötted, hurrá, megint próbaidős lettél.
Esetleg remegő térdű kezdőből irgalmatlan erőbedobással úgy kinövöd magad szakmai sámán szintre, hogy már a törzsfőnök is hozzád jár áldásért, de maradsz junior, mert sajnos a HR más szempontokkal dolgozik. Bocs.
Könnyen belátható tehát, hogy nagyvállalati környezetben a titulusnak az égvilágon semmi köze a cégnél betöltött szerephez, felelősségi körhöz vagy az elvégzendő munkához. Kitartó munkával és következetes gyakorlati példákkal ezt sikerült elfogadtatni széles körben is. Egy ideje már felszabadult az egész corporate life az értelem rabigája alól, és megszületett a UX Ninja, a Marketing Rock Star, a Retail Jedi, a Happiness Engineer meg a Content Hero.
Ebben a vidám cirkuszi forgatagban pedig végre a CV sem árulkodik többé, mert nincs az az isten, hogy valaki megmondja, hány év szakmai gyakorlat kell, hogy egy Innovation Sherpa felfejlődjön Second Tier Totalist szintre.
Tipp: Viseld emelt fővel a belépőkártyádra nyomtatott szürreális titulust, ez a te fényes pajzsod, amelyről lepattannak a feladatok. Bőszen lengesd, ha bárki számon akar kérni: hát mióta kéne ezt pont a Remote Funnel Marketing Wizardnak csinálnia? Mindenki tudja, hogy ez a Multichannels Executive Evangelist dolga.
2020. június 2. kis lépés volt az emberiségnek, de nagy ugrás nekünk, mert elindult az árnyék podcast Pajer Kristófnak köszönhetően.
a mai adás anyaga egy korábbi árnyék podcast felvétel részlete, amit két okból osztok meg itt.
1. ezzel ünneplem az árnyék első szülinapját, éljen sokáig!
2. ennek a beszélgetésnek a témáját terveztem feldolgozni már itt a HAC-ban, mert a munkahelyi értékrend, a szólás- és értékrendszabadság abszolút ide vág, de nemrég annyira jól sikerült az árnyékban átbeszélni a témát, hogy már nem sokat tudnék ehhez hozzátenni. szeretném, hogy hozzátok is eljusson az anyag, akik MÉG nem hallgatnak árnyék podcastet!
nagyon jó csapat állt össze, imádok velük két hetenként beszélgetni. Izraelből Pettik Ági, Thaiföldről néha Szilágyi Stefi, Franciaországból Derdák András, Angliából Pajer Kristóf, Svédországból pedig én szoktam jelentkezni. műsorvezetőnk egy profi újságíró, László Pál Magyarországról.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
A company survey, avagy céges felmérés egy olyan online játék, amiben fontos kérdésekre adott válaszok segítségével kifejtheted azt a véleményedet, hogy mennyire jó itt dolgozni. Igazán szerencsések több indokot is bepöttyinthetnek, fontossági sorrendben. (Van, ahol még a kollégáidat is beköpheted!)
A régi, elavult kérdőívek még nem voltak profik, de hála a kapitalizmus jól fizetett isteneinek, az innováció ide is utat talált. A Survey Történelem során volt például olyan szerencsétlen konstrukció, amelyikben voltak nyitott kérdések, meg elérhető volt az eredmény, erre pár túlbuzgó bodobács tényleg leírta a véleményét, meg kínos kérdéseket tett fel, szóval ezt a műfajt félre kellett tenni, míg kipiheni magát.
Voltak egyéb hibák is, némelyik korai kérdőív például anonim volt, ott a HR meg a középvezetés sokat sérelmezte, hogy pusztán a panasz jellege, az említett nevek és tények, az írásbeli stílusjegyek és nyelvhasználat alapján tovább tart megállapítani az illető nevét, mintha alapból oda lenne írva. Szerencsére ennek vége, ma már nem kell három embert kirúgni, ha mégse jól találják el elsőre az elégedetlenkedő rinyagépet.
Ha te a kitöltő oldalon vagy, ez a kis történelmi áttekintés is elég a Túlélőkészletedbe, na de mi a helyzet akkor, ha te az eredmény-olvasgatós vagy a kérdés-összeállítós részlegre kerültél?
Hogy rakjál össze egy kérdőívet? Mit kérdezz egyáltalán? Mi legyen az eredményekkel? Ugye ugye, nem is olyan könnyű! De hát szokás szerint itt vagyok én, hogy utat mutassak neked, mint jelzőlámpa a GTA-ban.
Hagyj teret a kreativitásnak! A nem teljesen egyértelmű kérdések üdítő távlatokat nyitnak az utólagos értelmezésnek.
Hagyj teret a flexibilitásnak! Kérdezd meg ugyanazt többféleképpen. Ha minden kérdés-variánsra adott válasz pozitívba tolja a mérleget, akkor lazán összevonhatod őket, kiváló statisztika-booster. Ha negatívba húznak, akkor viszont törölheted az egészet, hát egyértelműen ugyanarra a kérdésre más válaszok jöttek, mérési hiba, az eredmény saaajnos nem érvényes. A rutinosak kiválasztják a jobban tetsző eredményt, a kevésbé fényeset meg beküldik utólag a devnullba, duplikáció címen.
Hagyj teret a döntésnek! “Mikortól vezessük be a fizetéscsökkentést, keddtől vagy szerdától?”
Hagyj teret a javaslatoknak! A survey a barátod, ha neked épp fingod sincs, hogy mit kéne csinálni. “Mi nyitottak vagyunk az ötleteidre! Te hogyan oldanád meg 2 emberrel az új géppark biztonsági auditálását, a hozzá tartozó marketingkampány levezénylését és egy új mikrobiológiai kutatólabor részleg elindítását, nettó 18 óra alatt?”
Hagyj teret a témák sokszínűségének! Kérdezz a csapat rutinjáról, belső képzésről, távmunkás internet sebességről, lehetséges karrier útról, aktuális projektről, hogy szép-e a zoomos háttered, hogy mennyire érzik magukat megbecsülve, tartanak-e szünetet napközben, beszereztek-e otthonra ergonómikus széket, fasza-e a Slack vagy inkább valami más kéne, hogy van-e idejük sportolni. Bármiről, mindenről. Ha csak a juttatásokról kérdezel, a végén még kiderül, hogy tenned kell valamit az ügyben.
Tipp: Ugye te is egyetértesz azzal, hogy az irányított kérdésekre előre definiált válaszok megkönnyítik a válaszadók dolgát, lerövidítik a kérdőívvel töltött időt és a kiskutyák cukik?
új kísérlet, amiben most nem egy könyvet dolgoztam fel, hanem egy nagyon érdekes cikket arról, hogyan lehetsz szerencsés – tele praktikus tanácsokkal.
gondoltál már arra, hogyan lehet, hogy az angollal ellentétben nekünk nincs egy dedikált szavunk a szerencsés véletlenekre (serendipity)? vajon miért? megbűnhődte már e nép….?
sokan azt hiszik, hogy valaki vagy szerencsés vagy nem. erre születni kell? vagy esetleg tehetünk valamit mi is azért, hogy szerencsés véletlenek történjenek velünk?
Christian Busch, a the London School of Economics és a New York University tanára arról készített kutatást, hogy mitől lesz egy egyén vagy egy szervezet “jövőálló”? a kutatás 3 közös pontot talált a szerencsés véletleneket vizsgálva:
trigger: valami nem megszokottal, váratlannal találjuk szembe magunkat connecting the dots: a véletlenszerű eseményt képesek vagyunk összekötni valami látszólag oda nem vonatkozó témával, vággyal, céllal bölcsesség és kitartás: szükségünk van a szívós munkára ahhoz, hogy a szerencsés végkimenetelt elérjük miután megtörtént velünk az a bizonyos esemény, ami beindította a fantáziánkat.
ahhoz hogy szerencsések legyünk szükség van egyfajta nyitottságra, tudatos jelenlétre, hogy egyáltalán észrevegyük a kínálkozó lehetőségeket és képesek legyünk megfelelően reagálni.
a psyche.co magazin cikkjét dolgozom fel ebben az epizódban.
