#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Az agilis módszertan bevezetése lehet Vallási alapú, Gazdasági döntés következménye, vagy pedig tisztán Tudományos mérlegelés eredménye.
az igazi scrum
A Vallási forgatókönyv az, hogy az egyik fanatizmusra hajlamos félmenedzser szemrángást kap, mert azt hallja egy konferencián, hogy már mindenhol ez van és ők le vannak maradva. Felveszi hát nagyhirtelen a scrum-keresztséget egy 4 órás tanfolyamon, hóna alá csap egy Ken Schwaber könyvet, majd beáll az Agile Manifesztó alá és megtérít vagy kivégeztet mindenkit, mert onnantól a hitből szőtt páncéljáról lepattan minden észérv.
A Gazdasági vonal ennél prózaibb, a főnök golfpartnere alapított egy agile coach vállalkozást, ti vagytok az ügyfél.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
A corporate life egyik ismérve az a mohón terjeszkedő sötét bürokráciaerdő, ahol a naívan egyszerű folyamatok abuzálásának zaját elnyomja a kíméletlen tűzőgépkattogás.
Az erdő rendszerint szorgos munka eredménye, ahol folyamattervező szakértők megálmodják az ember nélküli ideális rendszert, csak aztán jön valami barom felhasználó, aki nem érti az egészet, hogy minek meg miért, aztán doszt nem úgy csinálja. Emiatt persze szigorítani kell a szabályokat. Bonyolítani, felülvizsgálni, dokumentálni.
Szörnyek születnek.
Hivatalos pecsétes, négyszereplős jóváhagyási láncok. Fényképpel dokumentált kéttanús formanyomtatványok.
Költség Elszámolási Folyamatábra. Az űrlapot letöltöd az intranetről, kinyomtatod, kitöltöd, aláírod, beszkenneled, és elküldöd emailben. (Az eredetit azért személyesen leadod, de előbb másolatot készítesz, hogy bevédd magad, ha elkallódna.) A pénzügyes a csatolt adatlapot kinyomtatja, aláírja, lepecsételi, iktatja. Felírja az iktatószámot egy post-itre, hogy meglegyen, mikor majd mellétűzi az elektronikus utalás kinyomtatott igazolását, miután azt hitelesítteti egy másik osztállyal.
Tipp: ha a folyamat bármely pontján Excel van, akkor már az erdő szélén állsz. Ha ki is kell nyomtatni, akkor elvesztél.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Egy irodában az ebédidő majdnem akkora horderejű szociális esemény, mint a cigiszünet.
Számít, hogy kivel eszel és mit, mindenhol más a menő és nehéz eligazodni a közös étkezések útvesztőiben, de legalább egy teakonyha mindenhol akad.
Van azonban egy pár íratlan szabály, meg van néhány írott is, amit habzó szájjal szoktak kiragasztani a hűtőre. Ezeken általában az indokolatlan Comic Sans betűtípus használó próbálja képviselni a saját nézetét abban a tisztán filozófiai kérdésben, hogy mi tartozik a hűtő “közös” részébe és mi nem. A felcímkézés se segít, a mérgezést meg büntetik, marad hát a vértelen fenyegetés. (“Fura, nálunk az emberek elkezdtek neveket adni az élelmiszereknek a cég hűtőjében. Ma épp egy Kevin nevű szendvicset ettem.”)
a képre kattintva megveheted ezt a bögrét (és más merch-t is) a webshopban
Népszerű irodai játék a használhatatlan kajadobozok stócolása. Akár évekig is eltarthat, mire rendesen megtelik velük az összes szekrény, bátran járuljunk hát hozzá a céges gyűjteményhez használt befőttesüvegekkel, ellötybölt műanyagtálcákkal, összehajtogatott alufóliadarabbal, nem passzoló doboztetőkkel vagy zacskóba gyűrt zacskókkal.
A misztikus vonalon említést érdemel a kóborbögre, ami minél jobban néz ki, annál biztosabban tök magától elkezd bolyongani az irodában. Néha itt-ott felbukkan, de az eredeti gazdája szinte sosem tudja újra befogni, még kör-emailekkel se.
Figyelem, az irodai ételeknek nem csak szavatossági ideje, de hatóideje is van. A fokhagymás lángosé pl. 2-3 óra, de irodai ételnek minősül az előző este elfogyasztott kétes frissességű kagylós heringsaláta vagy a chilis bab is.
Tipp: Ügyeljünk a nüansznyi különbségekre, az ördög a részletekben rejlik! Nagyban befolyásolhatja a népszerűségedet, hogy a meetingen saját bögréből fogyasztod a meleg teát, vagy céges tányérról a zsírjára dermedt töltött káposztát.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Manapság minden magára valamit is adó gyapotmezőnek képesnek kell lennie rá, hogy kiizzadjon egy szabad szemmel messziről is jól látható összeget csapatépítésre.
Bár eddig még senkinek sem sikerült pozitív korrelációt kimutatni az egy főre jutó szétivott májak száma és a fejlesztendő termék sikere között, ezek az események mégis töretlen népszerűségnek örvendenek.
A kevésbé fantáziadús cégeknél simán csak a seggére vernek a büdzsének, mert ha nem, akkor a következő negyedévben még valaki azt fogja gondolni, hogy nem is kell nekik az a pénz. De az igazán rutinos munkaadó kihasználja az ártatlanságodat, és előbb megajándékoz mindenféle repicuccokkal, aztán meg lesz belőled videó reklámanyag, ahogy vezényszóra együtt ugrálsz sok másik sorstársaddal. Mert valljuk be, az ingyen svédasztal reményében még céges logóval ellátott egyenpólót is képesek vagyunk felvenni. Ingyen alkoholért akár rózsaszínűt is. Megalázó fejdísszel.
Na de mégse mondhatjuk, hogy megyünk a cég kontójára lealjasodni, kell valami fedősztori.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Ha már kellően hosszú időt töltesz egy helyen, az ismert piramisjátékok mintájára előbb-utóbb feljebb lépsz egy szintet és te magad is interjúztatni fogsz.
De hogyan vezess le egy állásinterjút? Mit kérdezz? Mi alapján döntsél?
A multiknál erre senki sem készít fel, de itt vagyok neked én. Mondjuk ezzel se szakadt rád a jackpot, de hát el kell kezdeni valahol.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Ha melót akarsz, valószínűleg te is interjúra vagy ítélve, hacsak nincs a CEO-val vérségi vagy testi kapcsolatod. Esetleg mindkettő.
Jelentkezel hát egy rettentő szimpatikus hirdetésre, amelyben több pontban részletezik a babzsákfotelt meg a csapatépítő sörözést, mint tényleges feladatokat.
Rögtön az első személy, akibe belefutsz, még csak nem is a cég embere, hanem egy humán-nepper, aki úgy néz rád, mint használtautó-kereskedő az udvarra betolt Skodára. Kicsit kikalapálja a cv-det, aztán vásárra viszi a bőrödet. Megbízhatsz benne, tudja, mit csinál. Ő pofozta ki az állásajánlatot is, úgy került bele a csocsóasztal a fizetetlen túlóra helyett.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy szarkasztikus írással fog jelentkezni, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Vannak hálás feladatok. Látványosak.
Az új beléptetőrendszer bevezetésével például körbe lehet turnézni az egész irodát csapatonként, aztán még lehet felzárkóztatót is tartani, ha valaki lemaradt. Az ilyesmit megemlítik az All Hands meetingen is. Záróakkordként rendszerint tortával ünnepel a társaság, míg a büszke projekt tulajdonos pironkodva fogadja a gratulációkat és pózol a keményborítós cégkönyv nyitófotójához. Jó, a torta talán kicsit túlzásnak tűnhet annak ismeretében, hogy az egészet egy erre specializálódott külsős szállította le, a pironkodó rohadék meg csak aláírta a megrendelőlapot és végigvigyorogta az összes bemutatót, de hát a hálás tevékenység jutalmazása sosem lehet elég túlzó. Ez a természete.
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy szarkasztikus írással fog jelentkezni, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
nem nehéz rájönni a vendégszerzőt olvasva, hogy az IT világáról mesél, de az alábbi írása bármelyik random nagyvállalatra is érvényes lehetne. láttam már ilyet, na!
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Biztosan nálatok is jelentettek már be vadiúj szoftvert, hogy na, virágoskertjeim, mától ebben dolgozunk, de hatan se tudták elmagyarázni, hogy ez neked most mitől jobb, mint az előző.
Vagy egy álmos hétfő reggelre valaki átrendezte az irodát, azóta nem találod a csapatodat.
Esetleg át kellett szervezni a céget, mert hirtelen lecsapott rátok az Agile meg a Scrum. Üveges tekintettel próbálod megfejteni, hogy kinek fájt az, mikor még Webfejlesztő Csapat voltatok, és nem kellett naponta kétszer elmagyarázni, hogy mivel foglalkozik a Zsiráfturbó Team és miben különbözik a Ravasz Mintafóka csapattól. Nagy nehezen átvergődtök bitbucketre, majd visszakettő padlógázzal ráfordultok a githubra. Aztán visszatolattok, mert páran lemaradtak és még most is ott kapálgatják a kódsorokat.
Hát mi az értelme ennek?
A te szempontodból semmi. De minden rendes irodában eredményt kell felmutatni, viszont a legtöbb helyen a termékfejlesztés csak tántorog, mint a féllábú kurva a nappalos műszak végén. A befektetők vagy a menedzserek kérdezősködni kezdenek, meg kell mutatni, hogy tudtok ti jobbat.
De nem.
Ilyenkor páran (lehetőleg öltönyben) összeülnek egy üvegfalú szobába, hogy látsszon, hogy dolgozás van. Hosszas fejvakarás és homlokráncolás után előbb kitalálnak egy Megoldást, ami kellőképp bonyolult, hosszadalmas és drága, majd megkreálják hozzá a Problémát. Innen pedig már jönnek maguktól az olyan varázsszavak, mint “reorganizáció”, “felhő alapú architektúra”, “digitális stratégia” és “átrendezés”.
Tipp: Bátran állj az élére bármilyen értelmetlen átalakításnak! Aki kitalálta, úgyis tudja, miről szól. Aki meg nem jött rá eddig, az meg úgyse tudja számonkérni.
az alábbi vendégposzt szerzőjét meghívtam a podcastbe. a függőségről még nem beszélgettünk az adásban, pedig nagyon fontos téma és a kiégés késői fázisában könnyen ki is alakulhat – mint azt az alábbi történet is mutatja.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Régóta hallgatom a Halottnak a Coach podcastet, most pedig úgy gondoltam én is szeretném megosztani a saját történetemet a kiégésről, gyógyszerfüggőségről, és az életem mélypontjairól.
A könnyebb megértés érdekében néhány információ rólam: jogászként végeztem, de soha nem dolgoztam a szakmámban. Ehelyett értékesítéssel és üzletfejlesztéssel foglalkoztam mindig is. Boldog házasságban élek, egy 3 és egy 1 éves gyermek büszke apukája vagyok, és az anyagi körülményeink is jónak mondhatóak.
Ez mind így igaz, legalábbis kívülről mindenki csupán ennyit lát. Azonban akkor sem hazudnék, ha azt mondanám, hogy függőségre hajlamos személyiség vagyok, aki néhány évvel ezelőtt teljesen kiégett. Emiatt előbb alvásproblémák jelentkeztek, majd ehhez kapcsolódóan alakult ki a gyógyszerfüggőségem kb. öt-hat évvel ezelőtt, altató és nyugtató hatású gyógyszerek alkalmazásával.
egy régi törzshallgatónk osztja meg személyes történetét, melyben vannak olyan motívumok, amelyekre én is ráismerek egy jelenlegi multis projektem kapcsán.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
fogadjátok szeretettel és kommentben írjátok meg a véleményeteket!
Egy tapasztalatomat szeretném veletek megosztani.
Azon “szerencsések” közé tartozom, akik szülés után nem tudtak visszamenni a munkahelyükre. Vállalkozásba kezdtem, amely kapcsán még most is nagyon motivált vagyok. Induló vállalkozásként természetesen megörültem egy tíz hetes projektnek, ami ugyan nem vág témába, de pénzt hoz a házhoz.
Az előzetes egyeztetések alapján úgy tűnt, hogy nem fog annyira leterhelni a projekt, de sajnos nem így lett. Egy nagy multi cég miniprojektjéhez kerestek bedolgozókat. Azért osztom ezt meg veletek, mert most tartunk a projekt felénél, és én már teljesen ki vagyok tőle. Az az igazság, hogy nem vagyok ehhez elég pszichopata…
az elmúlt napokban 3 különböző helyről is megtalált a ‘munkahelyi teljesítményprobléma’ tematika. nem tudom, neked volt-e már olyan eseted, hogy a beosztottad teljesítménye nem volt megfelelő és a HR performance improvement plan-re ítélte az illetőt? esetleg te magad voltál ilyesminek az elszenvedője?
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
J. alábbi története is egy ilyen problémás esetet mutat be. fogadjátok szeretettel!
SSC-ben dolgoztam, ekkor már negyedik éve. A munkámra mindig nagyon igényes voltam, mindent a legjobban akartam csinálni, azt gondolom sikerült is. A local managerek gyakran váltották egymást, igazából a legtöbbnek fogalma nem volt arról, hogy mit csinálunk. Az anyaország munkatársai keze alá dolgoztunk, nekem az volt a legfontosabb, hogy nekik minőségi munkát adjak. Ők mindig nagyon elégedettek voltak velem, a local managerek meg tulajdonképpen csak dísznek voltak ott.
Nagyon kevés önbizalommal indultam neki a karrieremnek, de egy idő után észrevettem, hogy nem tartozom a tehetségtelenek közé, ráadásul próbáltam mindig többet tenni, mint ami a munkaköri leírásomban volt.
Az elején elég gyerekesen kommunikáltam, ha valaki beszólt az irodában, biztosan visszaszóltam neki. Mindemellett a blézer és magassarkú helyett fodros ruhákban és csillogós Vans-ben jártam dolgozni.
Három év után új csapatba kerültem, ahol sikeresen vettem az akadályokat és minden szuperül ment.
