! iratkozz fel a haC hírlevélre !

Vendégem Deák József, designer, akit már ismerhettek a 4. epizódból.

Az ő leírásával mutatom be a mai adás tartalmát:

“Ahhoz, hogy megértsük az internet és a mentális egészségünk kapcsolatát először beszélnünk kell az internet “szereplőiről”. Én ezeket a szereplőket most leegyszerűsítve 3 kategóriába sorolnám, és mielőtt belemennénk nagyon a dolgokba, tisztázni szeretném, hogy nincs szándékomban a bizonyos kategóriákon belül mindenkit egy kalap alá venni. Nem vagyunk egyformák, mindegyik kategóriában vannak jó és rossz szereplők is.

Ezek a kategóriák a következőek:

– A tech cégek: kicsik, nagyok, ezek csinálják a különböző szolgáltatásokat és platformokat amiket ma már emberek milliárdjai használnak.

– Az alkotók – mindazok akik valami féle tartalmat gyártanak ezekre a szolgáltatásokra

– A fogyasztók – ez gondolom sokkal egyértelmű, ezek mi “átlagemberek” akik többnyire fogyasztás céljából vagyunk online. (Az, hogy megosztunk pár kaja fotót és képet a gyerekről meg random ötleteinket, nem sorol minket az alkotók kategóriájába)

Ezeknek a szereplőknek mind más más céljai és motivációi vannak az életben. Most fordított sorrendbe kezdem:A legtöbb fogyasztónak az alap céljai az életben egyszerűek: boldognak lenni, több minőségi időt tölteni barátokkal, családdal, sikeresnek lenni a munkában, önmegvalósítás, stb.

A tech cégek célja általában egyszerű: pénzt kell termelni, ehhez pedig valamit el kell adni a fogyasztónak amiért ő pénzt ad cserébe. Egyszerű nem? 

A baj ott kezdődik amikor a termékük ingyenes. Honnan lesz a pénz? Most gondolom legtöbb hallgató rávágja, hogy reklámok és az adat. És ezzel fején is találta a szöget…vagy mégse?

Sokat halljuk azt a mondatot főleg social média platformokkal kapcsolatosan, hogy “nem a facebook a termék, mi vagyunk a termék, az data-nk a termék” viszont ez egy nagyon leegyszerűsített verziója a sztorinak. Nem a mi vagyunk a termék és nem is a data-nk a termék. A garnulárisan, észrevétlenül megváltoztatott viselkedésünk a termék. A viselkedést pedig nem lehet úgy megváltoztatni, hogy miközben a minőségi időt töltünk a barátainkkal, ügyesen dolgozunk a karrierünkön vagy épp egy dombon ülve bámuljuk a felhőket az élet nagy dolgain gondolkodva, vagy épp nem is gondolkozva. Nem, a megoldás az, hogy függővé kell tenni embereket, le kell őket kötni a szolgáltatásunk elé minél több időre, így tudunk meg többet róla, így tudjuk úgy megváltoztatni a viselkedését, a szokásait, a világképet, hogy azt észre se veszi.

Több olyan felmérés is született már a világ különböző pontjain, különböző emberekkel ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen az emberek viszonya a technológiával. Az esetek nagy részében a válasz hasonló: túl sok időt elvesz az életemből, nincs elég időm azokra a dolgokra amiket igazán szeretnék csinálni, nem tudok leszakadni róla, függök social mediától, emailt-től, …)

Digital detox, kísérletek, miért nehéz leszokni, mi van a háttérben, mi lehet esetleges megoldás, miért van egyes embereknek jó viszonya a technológiával és miért fontos, hogy az legyen?

Hogyan leszünk függők, milyen módszerekkel tesznek függővé? Miket változtat ez az agyban, mik a veszélyei az káros internet használatnak?

Tönkre tettük az internetet és muszáj helyrehozzuk! Utópikus gondolatok.

Linkek:

haC hírlevél 

Józsi a twitteren: @josephscrivener

the social dilemma – dokumentum film

JOMOcast

TED talk