HÁLA-LUJJA

Hihetetlen dolgok történtek velem az elmúlt néhány napban. Hadd meséljem el mennyire fantasztikus emberek támogatnak az utamon!

A 1,5 éve vásárolt középkategóriás PC-m sokat szarakodott az elmúlt időben. Eléggé zavart, mert heavy user vagyok. Nem csupán a podcastokat készítem nagy erővel a gépemen, hanem a coaching konzultációkat is ezen tolom elég intenzíven. Akkor szakadt el a cérna, amikor a magyar oktatással foglalkozó podcast epizódot vágtam és egy órányi munkám ment a kukába egy lefagyás miatt. Elkezdtem használt macbookokat nézegetni a neten. Átküldtem egy találatot Józsi barátomnak – aki korábban pro bono legyártotta az összes logomat és szerepelt már adásban is, ahol elmesélte inspiráló történetét a 4. epizódban – hogy nézze meg, mert ő száz éve ilyen gépeken dolgozik designerként.

Rövid szakvélemény után lebeszélt a vásárlásról azzal, hogy felajánlotta a régi gépét (lásd a képen) „tartsd meg, ha tetszik, nekem úgyis van két újabb!” felkiáltással. Eddig nagyon bevált a gép eddig, kezdem belakni, éppen most távolítottam el a 7 évnyi matrica réteget róla. Azért a sarokban egy heritage negyedet megtartottam.

A mac-ra való átállás során felmerült bennem jónéhány technikai kérdés a podcast felvétellel kapcsolatban. Jó öreg segítőmhöz, Lehihez (irodai huszárok és szín folt café podcast) fordultam útmutatásért, mint mindig technikai témában. Hiányzott nagyon egy jó vágóprogram, terveztem is megvásárolni egy nem túl olcsó szoftvert. Dumálok Lehi mesterrel, szó szót követ, egyszer csak odadja nekem ajándékba az egyik licencét pontosan a kiszemelt programra. Hoppá, mi ez?! De még más is történt a héten.

Nem mellékesen a héten megkaptam életem első jogdíját a halottnak a coach podcastért. Ez meg hogyan lehetséges? Úgy, hogy a voiz hangoskönyvtár elindított egy pilotot, amelyben a fizetős ügyfeleiknek streamelnek néhány podcastot és hallgatás után arányosan fizetnek a készítőknek. Nyilván nem ebből fogok megélni, de mégis fantasztikus érzés. És kinek köszönhetem, hogy bekerültem a programba? Sándorfy Adrián a biznisz boyz podcastból ajánlott be miután vendégeskedtem náluk.

A hab a tortán pedig tegnap volt, amikor egy törzshallgató rám írt, hogy hogyan tudna támogatni? Én megkérdeztem tőle, hogy mivel tudna segíteni, hogy a haC jobb legyen és vagy több emberhez eljusson. Kiderült, hogy ő konkrétan pénzt akar nekem adni.

Ne értsetek félre, itt nem a pénzről írok, hanem a támogatásról és arról, hogy mennyire jól esik amikor ennyi mindenki segít a munkámban. Fantasztikusak vagytok mindannyian, akik rendszeresen hallgattok, akik meséltek a barátaitoknak a podcastról vagy akár szeretettel gondoltok rám. Én most ezt teszem veletek. Köszönöm, hogy vagytok!

“parancs, értettem!” – te hogyan reagálsz az elvárásokra?

ifjú titán koromban néhány hónapig az mti-ben dogloztam a biztonsági szolgálat jeles tagjaként. általában a recepción ültem, fogadtam a látogatókat, belépő kártyákat adtam. volt egy hét azonban, amikor a teher portára osztottak be, helyettesíteni kellett valakit, aki szabadságra ment.

az első dolgom volt megkérdezni a főnöktől, hogy mik az elvárások, mit kell csinálni? hamar világossá vált, hogy nagyon egyszerű és unalmas feladatom lesz: be kell engedni a teherautókat a sorompón és fel kell írni a naplóba a rendszámukat. ennyi.

én viszont tovább kérdezősködtem:

tovább

a feje tetején álló maslow piramis

biztosan hallottál már maslow piramisáról, ami leírja a szükségletek hierarchiáját.

az elmélet szerint az alapvető szükségletek kielégítése nélkül ugye nem tudunk magasabb szintű belső igényekre odafigyelni. nyilván egy éhező hajléktalan nem foglalkozik sokat az önmegvalósítással amíg azon agyal, hogy hol aludjon és mit egyen.

nincs is ezen mit ragozni, viszont évtizedes nagyvállalalti munkaviszonyaim során rá kellett döbbennem, hogy rengeteg jómunkásember a corporation keretein belül kívánja elérni a legfelsőbb szintet: az önmegvalósítást.

nagyon nagyra tartom, ha valaki saját magán dolgozik, hogy minél jobban kiteljesedjen és saját maga lehető legjobb verziójává váljék. hovatovább azt gondolom, hogy ez földi létünk egyik legfőbb célja.

az viszont érdekes kérdés, hogy egy hierarchikus, profitorientált és számokban gondolkodó nagyvállallat mennyi teret ad a személyes fejlődésnek egy olyan világban, ahol az alábbi szöveggel jelenik meg álláshirdetés:

We allow and promote independent thinking; we seek to act as one, to be always open, and to think big!

szenzációszámba megy tehát az a hely, ahol támogatják a független gondolkodást. merjünk nagyot álmodni, de persze a végén egyként cselekszünk! hurrá! “a feje tetején álló maslow piramis” olvasásának folytatása

felmondás: 10 dolog amiért érdemes még ma megtenned

ezt még 2012-ben írtam, amikor tisztességesen kiégve femondtam a budapesti SSC-s állásomat stockholmba költözés előtt.

ma már teljesen életszerűtlen a nagyvállalatok századfordulós üzenete, amely az élethosszig tartó karriert hírdeti. ebben az őrületes tempóban változó világban, ahol tényleges forradalom zajlik minden nap olyan cégek mennek a levesbe, mint a general motors, lehman brothers vagy a nokia csak hogy néhányat említsek. tízezresével repülnek az alkalmazottak.

a többi nagy cég is folyamatosan kénytelen racionalizálni a működését, hogy továbbra is nyereségesen tudjon működni és ez mindig leépítésekkel jár. nem hiszem, hogy szükséges sokáig érvelnem a mellett, hogy készüljünk fel a bármikori munkahely vagy akár szakma váltásra.

a térbeli mobilitásról most szintén nem is elmélkednék sokat, de míg 50 éve az emberek utaztak átlagban napi 8 km-t, addig mára ez 50 lett és 2050-re lesz vagy 100 km. (hasonló adatokat olvastam valahol, de úgysem tudod megalapozottan cáfolni a számaimat. a lényeg, hogy egyre többet kell utazni a munka miatt.)

készülj fel tehát arra, hogy – remélhetőleg önszántadból –  el fog jönni a napja annak, amikor felállsz a jelenlegi jól megszokott, fincsi, puha, meleg, kényelmes, de valószinűleg beposhadt és zéró motivációt, illetve a fenti okokból egyre kevesebb biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtó munkahelyeden.

nekem ez a nap múlt hétfőn volt. azóta a felszínen semmi nem változott, miközben mégis a feje tetejére álltak a dolgaim a munkavégzéssel kapcsolatban. folyamatosan ízlelgetem a dolgokat, és arra gondoltam, hogy akár neked is hasznos lehet, ha megosztom az eddigi személyes tapasztalataimat.

“felmondás: 10 dolog amiért érdemes még ma megtenned” olvasásának folytatása

te mihez kezdenél 2 ajándék évvel az életedben?

belegondoltál már abba, hogy a munkaadók simán kipréselnek belőlünk néhány extra évet ingyen és bérmentve? hogy töténhet ez?

a munkehely fizikai megtestesülése

porsche-356-051-3-13
a prosche gyár a 60-as években

az ipari forradalom idején a céheket felváltották a gyárak, hogy a termelékenység a gépek és a szervezett munkafolyamatok segítségével az egekbe szökhessen. ezen keretek közt érthető volt, hogy miért kellet a melósoknak bemenni a munkahelyre minden nap. azóta viszont eltelt vagy 150 év és a világ picit megváltozott.

“te mihez kezdenél 2 ajándék évvel az életedben?” olvasásának folytatása
Kiemelt

ti mondtátok:

“hiánypótló, tabu döntögető, intelligens, emberi hang a mai világban”

“végtelenül hálás vagyok a podcastért. amikor sírva vezetek haza 12 óra munka után, mert valaki az én gondolataim fogalmazta meg, amikről én nem is tudtam, hogy vannak. nagyon sokat segít, hogy más kimondja azt, amit én mindig csak a gyengeségemnek és a női ciklusomnak tudtam be. nem hisztis vagyok, hanem kiégett talán.”

“érdekes személyekkel beszélgetsz. teljesen olyan érzésem van mintha egy nagyon jó baráti beszélgetés részese lennék”

még több

haC podcast 8. rész: önmegvalósítás a tanyán – Furák Attila

a mai részben megismerhetitek Furák Attilát, aki egykori társával a semmiből tíz év alatt felépítette budapest egyik legnagyobb futárszolgálatát, majd a sikereik csúcsán hátat fordított az egésznek és leköltözött zala megyébe egy zsákfaluba a családjával.

ebben az inspiráló történetben egyebek mellett hallani fogtok az önmegvalósításról, az értékrend fontosságáról, a családról, a közösségépítésről, a minimalizmusról és a munka értelméről.

apple-podcas-ctaspotify-cta

youtube

Attiláékról megtudhatsz többet a facebook oldalukon keresztül: https://www.facebook.com/lajostanya/

haC podcast 7. rész: luxus-e az értelmes munka? Zádorlaki Katával

és egyáltalán mi az, hogy értelmes munka? egy multinál lehet értelmes munkát végezni? miért fordítanak hátat tömegesen felsőfokú diplomával és évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek a nagyvállalatok világának? miért vonzó számukra az egyszerű, kétkezi munka? miért vágynak egy OKJ-s papírra a felsőfokú helyett?

apple-podcas-ctaspotify-cta

youtube

a mai vendégem példája talán segít megérteni. fogadjátok Katát sok szeretettel!

https://www.instagram.com/zadkat/

haC podcast 4. epizód: what’s the whole point Deák József?

apple-podcas-ctaspotify-cta


vendégem a 2010-es évek rocksztárja, egy IT-s start upnál világszínvonalú munkát végző designer, hipster, aki az erdélyi kis faluból stockholmig zarándokolt, hogy megtalálja a valódi boldogságot.  szó esik többek közt a folyamatos “nem vagyok elég jó” érzésről, az erőltetett boldogságról az új hazában, negatív automatikus gondolatokról.

“haC podcast 4. epizód: what’s the whole point Deák József?” olvasásának folytatása

de mi is az a podcast? és miért jó emberi történeteket hallgatni? hogyan tovább?

egy hónapja indult a halottnak a coach podcast, és itt az ideje megosztani egy két gondolatot a kezdetekről.

a legfontosabb, hogy megköszönjem mindenkinek, aki meghallgatta. dupla köszönet jár azoknak, akik visszajelzést adtak nekem. sz. csabának különdíj jár, amiért minden nap újra meghallgatta az adást – még készül a műhelyben az aranyfejhallgató lovagkereszt gyémánt fokozata, majd postázom ;). “de mi is az a podcast? és miért jó emberi történeteket hallgatni? hogyan tovább?” olvasásának folytatása

a teal az egy szín vagy egy szervezeti felépítés?

előre lelőném a poént: mindkettő

teal – mondhatnánk türkisznek is akár

FREDERIC LALOUX Reinventing Organizations című 2016-ban megjelent könyvéről írok itt röviden, hogy bemutassam a különböző szervezeti formákat. (magyar kiadás: A jövő szervezetei)

Ez nem csupán önmagában érdekes, hanem elengedhetetlen ahhoz, hogy értse mindenki miről beszélgettünk a halottnak a coach podcast harmadik epizódjában.

“a teal az egy szín vagy egy szervezeti felépítés?” olvasásának folytatása

a mindent is mérő kütyükről

kék lesz-e az ember foga, ha bluetooth-os fogkefével mossa?

2010-ben lett meg az első okostelefonom (hello iphone 4). hatalmas élmény volt egy miniszámítógépel a zsebemben mászkálni, ami egyben videokamera is. teljesen lenyűgözött, hogy az apollo 11 számítástechnikai képességeit messze meghaladó kütyüm van. és azok a szép színes app-ok! nagyon gyorsan teletömtem velük a 16 gigás memóriát, az éhségem csillapíthatatlan volt.

“a mindent is mérő kütyükről” olvasásának folytatása

calendar tetris – hogyan rendelkezz a munkaidőd felett?

éppen jason fried és dhh új könyvét olvasom nagy örömmel. rengeteg inspiráló megoldást vezettek be a 20 éve nyereségesen működő cégüknél (basecamp), de a meetingekkel kapcsolatos rendelkezésük egészen rendbontó.

könnyen egyetértek azzal az állításukkal, hogy a megosztott munkahelyi naptár a modern idők legrombolóbb találmánya.

tovább

produktivitás, chat, mindfulness, értesítések, multitasking, hatékonyság és csendes megőrülés

ülök a számítógépem előtt, a chrome böngészőben nyitva a web.whatsapp, mellette a facebook messenger, a gmail hangouts. a firefox-ban nyitva egy másik whatsapp, a céges telefonomra, külön skype for business chat a céges kapcsolataimhoz, outlook, gmail, privát skype és persze 2 telefon.

kurvára elérhető vagyok, ha akarsz még a twitteren is írhatsz nekem, vagy a blog facebook oldalán. ez az alaphelyzet, ez az elvárás.

tovább

A Work-Life Balance mítosza

Létezik egyensúly a munka és a magánélet között?

Ezt az írást a wmn.hu-ra készítettem arról, hogy a mai világban hogyan élhet valaki kiegyensúlyozottan a munka és a magánélet között lavírozva.

Előre lelövöm a poént: csupán egyetlen esetben lehetséges elérni a hőn áhított egyensúlyt: ha a munka az életed. Megmagyarázom, miért.  “A Work-Life Balance mítosza” olvasásának folytatása

ő volna korunk hőse? hogy néz ki a munkamániás bálvány egy napja?

nem ismerem személyesen elon musk-ot, de mostanában feltűnően sokat hypolják a figurát. őt leginkább az óriási veszteségeket termelő tesla elektromos autó, a néha sikeresen visszatérő space x rakéták és az embereket föld alatti alagutakba kényszerítő vízió megálmodójaként istenítik. az biztos, hogy rá többen fognak emlékezni, mint rám, de mégis milyen élete lehet egy ilyen 21. századi szuperhősnek?

a business insider összerakta napjaink ikonjának az időbeosztását. a cikket olvasva igen hajmeresztő dolgokkal szembesültem, ami számomra megkérdőjelezi az elon musk jelenség hitelességét.   “ő volna korunk hőse? hogy néz ki a munkamániás bálvány egy napja?” olvasásának folytatása

a hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy

Fogadjátok szeretettel a wmn.hu-n megjelent írásomat!

Egy állás interjú mindig stressz helyzetet jelent. Főleg akkor, amikor úgy érzed, az életed múlik azon felvesznek-e.

Így volt ez velem is, amikor az első svédországi állásomból próbáltam lelépni. Teljesen ki voltam égve, rettenetes főnököm volt, a teendők listája minden nap csak nőtt, segítséget sehonnan nem kaptam. Néhány csoport társam kifejezetten ellenségesen viselkedett, szörnyű volt a légkör. Mégis úgy gondoltam, hogy muszáj legalább egy évet kihúznom ennél a neves világcégnél. Fontosnak tartottam, hogy legyen az önéletrajzomon valami kézzel fogható, a következő helyen lássák, hogy nem ugrálok egyik helyről a másikra.

Napra pontosan amikor kitöltöttem a fejemben lévő határidőt összeomlottam. Gyönyörű pánikrohamot kaptam a munkahelyem ebédlőjében, ahogyan az a nagykönyvben szerepel. Mivel ez a jelenség már egyáltalán nem volt új számomra, tudtam mit kell tennem.

Összekaptam magam egy picit, hogy tudjak vezeti majd hazamentem. Másnap kiírattam magam a háziorvossal. Arra játszottam, hogy addig betegállományban maradok, amíg csak lehetséges és közben új állás után nézek. Közben tényleg nem voltam valami jól. Szorongtam, bizonytalan voltam a jövőt illetően egy új országban, kellett a biztos jövedelem. Mégis azt éreztem, hogy soha többé nem tudok visszamenni ebbe az irodába.

Hamarosan behívtak egy interjúra egy jó nevű céghez. A megbízás csak egy évre szólt eredetileg – helyettesíteni kellett valakit, aki kiégés miatt nem tudott tovább dolgozni.

Nagyon szimpatikus volt az interjúztató, de aggódtam, amikor elmesélte, hogy az elmúlt évben öten mentek hosszú távú betegszabadságra pszichés okokból csak a pénzügyi osztályról.

Érdeklődni kezdtem, mit terveznek annak érdekében, hogy ez ne forduljon ismét elő? Hosszasan beszélgettünk a helyzetről, a kiváltó okoról és a lehetséges megoldásokról. Nagyon nyitott volt a véleményemre, illetve az ezzel kapcsolatos korábbi tapasztalataimra.  

 Annyira vállalhatatlan volt a helyzet az akkori munkahelyemen, hogy késznek éreztem magam eldobni az állandó megbízásom a korábbi cégnél akár ezért az egy éves szerződésért cserébe. Nem volt lehetőségem változtatni a helyzeten, az egyetlen kiút a lelépés volt. Ennek megfelelően elég nagy nyomást helyeztem magamra az interjú során, nagyon fontos volt, hogy jó benyomást tegyek a leendő főnökre, miközben persze próbáltam a szükséges információkat begyűjteni. Élet-halál kérdésként éltem meg a helyzetet. Akkor még nem tudtam, hogy mindig van újabb lehetőség, és mindegyik állásnál létezik jobb.

Aztán az interjú második felénél elérkezett a kritikus pont, amikor hangosan felröhögtem. Nem bírtam megállni, bár tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb interjú stratégia: a menedzser arcába röhögni.

a folytatást az eredeti cikkben elolvashatod: klikk!