állatorvosból lett író, menekülés a munkahelyi bántalmazásból, csalódás a mentorban

rengeteg levelet kapok, sok emberrel konzultálok, és szomorúan tapasztalom, hogy az alábbi történet – lényegét tekintve – mennyire hétköznapi. amennyiben ilyen helyzetben találod magad, kérlek nézz körül picit és ne magadban keresd a hibát!

amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás

fogadjátok szeretettel L. írását! íme a vendégposzt:

Miközben azon gondolkoztam, megírjam-e Neked a történetem, mélységes szégyenérzet járt át a történtek kapcsán. Úgy éreztem, erről nem szabad írni, nem szabad beszélni, ez “csúnya munkahelyi titok”… aztán, miután elküldtem végül az üzenetet, szinte megvilágosodásként ért, hogy de, erről igenis beszélni kell, fel kell hívni a figyelmet az ilyen esetekre. És nem nekem kell szégyellnem, ami történt, hanem a volt főnökömnek.

2018-ban végeztem el az Állatorvostudományi Egyetemet.

Photo by Ivan Rojas Urrea on Unsplash

A tanulmányi éveim alatt a szülővárosomban, Pécsen, megismertem egy állatorvost, nevezzük M—nek a történet kedvéért. Egy gazdátlan macska került hozzám betegen, akit végül befogadtam és M-hez vittem gyógykezelésre, még hallgatóként. Már ott magával ragadott a szakma iránti szeretete, a pontos diagnózisra való törekvése. Az elkövetkező években rendszeresen bejártam a rendelőjébe, meghallgattam az esetleírásait, sok szakmai tanácsot kaptam tőle – tulajdonképpen a mentorommá vált.

tovább