vendégem Tibor, szociális munkás (MSc, szakvizsga). 2011 óta dolgozik a pályán, 2018 nyara óta egy időseket ellátó intézmény vezetőjeként.
29 évesen lett 35 nála idősebb ember vezetője úgy, hogy senki nem készítette fel a kihívásra. eleinte minden jól ment, folyamatosan fejlődött az intézmény (új munkaeszközök, jobb bérek, stb.) és úgy érezte, hogy övé a világ: “nincs leküzdhetetlen akadály, én mindent meg tudok oldani”.
aztán ez gyorsan átfordult a kocka. 2019 év végén egy pánikroham kíséretében szakadt el a cérna. ezután fél év terápia, jóga, magánéleti mérföldkő és a munkakörülmények változása kellett ahhoz, hogy újra egyenesbe jöjjön.
a beszélgetés végén még elmeséli azt is, hogyan ment a COVID járványvédelem az ő tapasztalata szerint, mik a kihívások?
nagyon személyes anyagot osztok meg ebben az epizódban. a 99 éves Erzsi nénivel – egyik példaképemmel – beszélgetek a szülővé válásról és a munkáról.
az utóbbi években elkezdtem érdeklődni az idős emberek történetei iránt, fontosnak tartom megérteni, hogy hogyan jutottunk el a mai őrült, teljesítményorientált világba és hogy mi volt előtte? a nagyszüleink is kiégtek? vagy csak “idegösszeomlásuk” volt?
tudjuk, hogy mennyire fontos az őseink történeteit megismerni ahhoz, hogy önmagunkat megismerhessük. Hellinger, a családállítás atyja szerint én nem csupán én vagyok, hanem egy rendszer része, amiben benne vannak a testvéreim, a szüleim, az ő testvéreik és a nagyszülők. három teljes generáció. ha nem ismerjük a történelmet, akkor kénytelenek vagyunk kitölteni a tátongó űrt életünk narratívájában. nagyon fontos lenne leülni az öregeinkkel és meséltetni őket, amíg lehet.
a műsor vendége Jagodics Balázs pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, aki jelenleg doktori disszertációját írja. kutatásában a tanárok és a diákok kiégését, motivációját vizsgálja.
egy holland modellel dolgozik (job demand-resource theory – követelmény-erőforrás modell). ennek a lényege, hogy azonosítja azokat a tényezőket, amik munkahelyi környezetben a kiégéshez vezetnek (pl. stressz, érzelmileg megterhelő helyzetek, munka mennyisége, visszajelzés hiánya, konfliktusok, stb.). emellett pedig feltárja az erőforrásokat is, amik a kiégés ellen hatnak (pl. a személynek fontos területen a fejlődés megélése, autonómia, döntéshozás, kontroll, támogató felettes és kollégák, stb.). ami egy viszonylag stabil eredmény, hogy nem a követelmények mennyisége jósolja be legpontosabban a kiégést, hanem a két oldal aránya: ha van elég erőforrás, akkor leterhelőbb munkahelyen is van védettség a kiégéstől. azért nagyon hasznos ez a keret, mert rögtön arra is rámutat, hogy egy munkahelyi környezetben miken lehetne változtatni, hogy jobban érezzék magukat az emberek.
disszertációjának témája pedig, hogy ezt az eredetileg munkavállalóknál használt modellt lehet-e alkalmazni diákoknál? hetedikes diákoktól egyetemistákig megvizsgáltunk több mintát, és röviden az a konklúzió, hogy igen.
témáink:
miért lesz valaki pszichológus vagy coach?
mi a kihívás a pszichológiai kutatásokban?
miért fölösleges klónozni a gyermekeinket?
ikervizsgálatok
egy iskolapszichológus tapasztalatai
hány órát “dolgozik” egy középiskolai diák
kiéghetnek-e egyáltalán a diákok?
miért fontos diagnosztizálni a gyereket, ha gond van?
hogyan kutatják a diákok kiégését?
mi az a követelmény-erőforrás modell?
a munkahelyi és az iskolai kiégés összehasonlítása
mire van szükség ahhoz, hogy ne égjünk ki?
mitől lesz egy iskola vagy egy munkahely “kellemes”?
mit tegyünk, ha a gyerekünk vagy mi magunk kiégtünk?
mikor tudjuk, hogy sulit vagy munkahelyet kell váltani?
vendégem dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a corvinus egyetem docense, a zöld egyenlőség podcast alapítója. ebben az epizódban nem a fenntarthatóságról lesz szó, hanem egy szörnyű tragédia feldolgozásáról.
HVG Green Revolution konferencia 2020
2020. februárjában Szandra egy tragikus balesetben elvesztette a férjét. a baleset első évfordulóján a halottnak a coach podcast adásában ad számot saját gyászmunkájáról, megéléseiről és fejlődéséről.
érdekes hallani, ahogyan a társadalomtudós is megszólal ebben a nagyon személyes hangvételű traumafeldolgozásban.
végtelenül intim, mély és különleges epizód ez. hálás vagyok a vendégemnek azért, hogy volt ilyen bátor volt és megosztotta velünk a történetét, ami sokat segíthet az utolsó tabu ledöntésében.
fogadjátok szeretettel!
témáink:
hogyan éli meg egy társadalomtudós a személyes gyászát?
mik azok a gyászhoz köthető hagyományok, amik kivesztek a társadalomból, és miért lenne rá szükségünk?
miért probléma az, hogy a halál az „utolsó tabu”?
hogyan viszonyulnak mások egy gyászolóhoz?
mibe lehet kapaszkodni a legnagyobb sötétségben?
hogyan gyászol egy négyéves? elvigyük a temetésre vagy sem?
tényleg a kataklizmákon keresztül fejlődik a lélek?
vannak tanulságok?
hogyan megy tovább az élet? enyhül-e a fájdalom/gyász?
a mai vendégem Bogi életútja eléggé eseménydús, sok mindenen keresztül ment már. mesél mély depresszióról és felépülésről, többszörös újrakezdésről. nagyon sokat költözött ide-oda a világban. erdélyből – londonba, majd onnan vissza 6 év után, később ingázás new york és london között 2 éven át, majd fél év a francia alpokban síszezonban, aztán hazaköltözés, lenyugodni vágyás. akkor jött egy ismeretlen ismerős aki végül svédországba hívta. 21 évesen került el erdélyből, most 32. nagyon sok minden van a “zsákjában” és ezekből pakol ki nekünk gyöngyöket ebben a duplának számító epizódban. fogadjátok szeretettel!
adásnapló:
elvágyódás erdélyből
irány london
pr-osként pincérkedés és az első pofon az élettől
az őrangyalok munkába állnak
au pair-kedés chelsea-ben és a második pofon
az első angliai karácsony: pénz és munka nélkül zokogás a hóviharban
nagyon hálás vagyok a hallgatóknak, hogy 2020-ban 145 000 alkalommal letöltötték a a halottnak a coach podcast epizódjait. ez nemzetközi viszonylatban nem egy nagy durranás, de a magyar podcast szcénában sikernek számít.
az első 1,5 év letöltés-termése
onnan is érzékelem a népszerűséget, hogy egyre több megkeresést kapok, amelyben valaki ajánlja magát vendégként az adásba.
a haC podcast alapvetően a változásról szól, ahol egyéni felépülés történetekből tanulhatunk érdekes emberekről és a segítségükkel önmagunkról. a legtöbb epizódban hétköznapi hősökkel beszélgetek, akik már végigmentek egy nehéz életszakaszon és megerősödve kerültek ki abból vagy lehet, hogy éppen krízisben vannak.
a vendégeim nélkül az egész adásfolyam semmit sem érne, ezért rendkívül hálás vagyok, amikor valaki azért ír nekem, mert szeretné megosztani a felépülésének a történetét. kérlek továbbra is írjatok bátran, ha úgy érzitek ebbe a kategóriába tartoztok vagy van egy érdekes és a műsor témájába vágó történetetek!
van viszont egy másik csoportja is a jelentkezőknek: akik önmagukat, a szolgáltatásukat vagy a termékeiket szeretnék hirdetni. nem zárkózom el egy üzleti alapú együttműködés elől, de ingyenesen nem fogok senkit és semmit népszerűsíteni. ha szponzorált blokkot szeretnél elhelyezni a haC-ban, akkor kérlek keress meg emailben az ajánlatért!
az adás vendége a .budapest school operational managere (igazgatója?), Horváth Balázs, aki elmeséli hogyan találta meg a munkájában a magasabb rendű célt egy sikeres karrierváltás során.
ezután bemutatja az iskola, a multi és a start up keverékeként is jellemezhető munkahelyét, ami számomra reményt ad arra nézve, hogy vannak még jó helyek a 2020-as Magyarországon.
adásnapló:
bemutatkozik a jogász, aki eltitkolja, hogy dr.
miért fontos megtalálni azt a munkát, ami valami magasabb célt szolgál?
mi az a job crafting és hogyan kell csinálni?
mire is jó egy apának GYES-re menni?
egy jó módszer a karrierváltásra
miért fontos az autonómia?
milyen szervezet a budapest school?
mi az a szociokrácia?
mennyit fejlődött a magyar oktatás rendszere az elmúlt 30 évben? (beugratós kérdés)
milyen egy agilis iskola?
mi a .budapest school célja?
hogyan folyik az oktatás?
mennyibe kerül ez az oktatás?
hogyan biztosított, hogy ne csak a gazdagok gyerekei járjanak a suliba?
vendégem egy sikeres fiatal vállalkozó, aki 31 éves korára elérte a kitűzött célját: havi 2 millió forintot keres a saját cégével úgy, hogy csak napi 4 órát kell dolgozni és azt csinálja, amit szeret. közben problémamentes a magánélete, boldog apuka. mégis keserűséget érzett, amikor elérte az ambíciózus üzleti célját. vajon miért? ezt próbáltuk kideríteni Mester Tomival, akit már ismerhettek a biznisz boyz podcast egyik házigazdájaként.
Tomi munkában
a hipotézisem: “ha a pénz vagy üzleti siker lenne az élet értelme, akkor nem érezne Tomi keserűséget, amikor fiatalon eléri ambiciózus célját” sőt, maga a célok hajszolása egy illúzió, miszerint akkor leszek majd boldog, amikor elérem ezt vagy azt. kiderül, hogy nem leszel, mert már feljebb is tetted a lécet és mész is tovább a következő cél felé.
egy érdekes beszélgetésben próbáljuk igazolni a fenti tételt Tomi példáján keresztül, amiben lesz szó a célok kitűzéséről, apaságról, életközepi válságról, az élet értelméről, az értelmes munkáról meg az irigységről.
megtalálod a haC-t a kedvenc podcast lejátszódon – bármi legyen is az
Vendégem Deák József, designer, akit már ismerhettek a 4. epizódból.
Az ő leírásával mutatom be a mai adás tartalmát:
“Ahhoz, hogy megértsük az internet és a mentális egészségünk kapcsolatát először beszélnünk kell az internet “szereplőiről”. Én ezeket a szereplőket most leegyszerűsítve 3 kategóriába sorolnám, és mielőtt belemennénk nagyon a dolgokba, tisztázni szeretném, hogy nincs szándékomban a bizonyos kategóriákon belül mindenkit egy kalap alá venni. Nem vagyunk egyformák, mindegyik kategóriában vannak jó és rossz szereplők is.
Ezek a kategóriák a következőek:
– A tech cégek: kicsik, nagyok, ezek csinálják a különböző szolgáltatásokat és platformokat amiket ma már emberek milliárdjai használnak.
– Az alkotók – mindazok akik valami féle tartalmat gyártanak ezekre a szolgáltatásokra
– A fogyasztók – ez gondolom sokkal egyértelmű, ezek mi “átlagemberek” akik többnyire fogyasztás céljából vagyunk online. (Az, hogy megosztunk pár kaja fotót és képet a gyerekről meg random ötleteinket, nem sorol minket az alkotók kategóriájába)
Ezeknek a szereplőknek mind más más céljai és motivációi vannak az életben. Most fordított sorrendbe kezdem:A legtöbb fogyasztónak az alap céljai az életben egyszerűek: boldognak lenni, több minőségi időt tölteni barátokkal, családdal, sikeresnek lenni a munkában, önmegvalósítás, stb.
A tech cégek célja általában egyszerű: pénzt kell termelni, ehhez pedig valamit el kell adni a fogyasztónak amiért ő pénzt ad cserébe. Egyszerű nem?
A baj ott kezdődik amikor a termékük ingyenes. Honnan lesz a pénz? Most gondolom legtöbb hallgató rávágja, hogy reklámok és az adat. És ezzel fején is találta a szöget…vagy mégse?
Sokat halljuk azt a mondatot főleg social média platformokkal kapcsolatosan, hogy “nem a facebook a termék, mi vagyunk a termék, az data-nk a termék” viszont ez egy nagyon leegyszerűsített verziója a sztorinak. Nem a mi vagyunk a termék és nem is a data-nk a termék. A garnulárisan, észrevétlenül megváltoztatott viselkedésünk a termék. A viselkedést pedig nem lehet úgy megváltoztatni, hogy miközben a minőségi időt töltünk a barátainkkal, ügyesen dolgozunk a karrierünkön vagy épp egy dombon ülve bámuljuk a felhőket az élet nagy dolgain gondolkodva, vagy épp nem is gondolkozva. Nem, a megoldás az, hogy függővé kell tenni embereket, le kell őket kötni a szolgáltatásunk elé minél több időre, így tudunk meg többet róla, így tudjuk úgy megváltoztatni a viselkedését, a szokásait, a világképet, hogy azt észre se veszi.
Több olyan felmérés is született már a világ különböző pontjain, különböző emberekkel ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen az emberek viszonya a technológiával. Az esetek nagy részében a válasz hasonló: túl sok időt elvesz az életemből, nincs elég időm azokra a dolgokra amiket igazán szeretnék csinálni, nem tudok leszakadni róla, függök social mediától, emailt-től, …)
Digital detox, kísérletek, miért nehéz leszokni, mi van a háttérben, mi lehet esetleges megoldás, miért van egyes embereknek jó viszonya a technológiával és miért fontos, hogy az legyen?
Hogyan leszünk függők, milyen módszerekkel tesznek függővé? Miket változtat ez az agyban, mik a veszélyei az káros internet használatnak?
Tönkre tettük az internetet és muszáj helyrehozzuk! Utópikus gondolatok.
