a hallgatói kérdés a zárt facebook közösségünkben:
“Sziasztok!
Munkahely váltásban vagyok, jelenlegi munkahelyemről azért távozok, mert úgy érzem visszaéltek a lelkiismeretességemmel és segítség hiányában belenavigáltam magam egy kiégésbe. Van segítségem gyógyulni, időt is hagyok majd magamnak, de az foglalkoztat, hogy erről mit/mennyit lehet megosztani rgy majdani interjú szituációban? Nyilván ez a része annak, aki vagyok, bízom benne, hogy tanulok belőle, így hazudni nem szeretnék. Ugyanakkor panaszkodni sem szeretnék az előző munkáltatómra. Mit illik megosztani a kiégésről egy interjú szituációban?
Segítő válaszaitokat előre is köszönöm”
a téma adott, elmondom a saját tanácsaimat és megosztom a hallgatók bölcsességét.
a kis dolgozó szobámban ülök és a billentyűzetet püfölöm. nagyon megnyugtat a laptopom elegáns, minimalista dizájnja, egy pillanatra elhiszem, hogy minden olyan egyszerű az életben, mint a munkám. ez a pár négyzetméter azt sugallja a skandináv letisztultságával, hogy elég csak a funkcióra és a feladat elvégzésére koncentrálni. semmi nem zavarhat meg ebben a környezetben. nem csak akkor leszek majd elégedett, ha elvégzem a munkámat, hanem közben is flowban vagyok. itt minden olyan felemelő. alkotok, kapcsolódom emberek ezreihez és ezáltal legyőzöm a halandóságot, az elmúlást.
ekkor átkiabál a lányom a szobájából: “papa, gyere puzzle-ozni!”. hirtelen kizökkenek az alkotás áramlatából és emiatt majdnem ráförmedek. veszek egy mély levegőt és végül nem barmolom le a gyereket, hanem szomorú arccal, lágyan elmondom neki, hogy dolgoznom kell. sokat. nem tudok vele most játszani.
sokszor érzem a vágyat, hogy kapcsolódjak vele, hogy együtt legyünk a pillanatban, hogy kitörölhetetlen jó emlékkel égjek az emlékezetébe. ez volna a valódi, hús-vér örök élet, ami az idők végezetéig folytatódik generációról-generációra, ahol ugyan szépen lassan felhígul a génállomány, de a lelkem, a világlátásom darabkái évszázadokig élhetnek tovább.
mennyivel egyszerűbb a munka világában eligazodni, mint az apaságban. a minimalista, letisztult kis stúdióm tökéletes ellentéte a gyerekszobának, ahol állandósult a káosz.
a munkámban számokkal lehet mérni a sikert, érthetőek nagyjából a szabályok. na de szülőként?
majd jön a élet-főnököm és az éves értékelés során átbeszéli velem a tavaly kitűzött apai céljaimat? pontozza a teljesítményem? kijelöl improvement area-kat? action plan készül a gap-ek áthidalására és után követik a fejlődésemet? tréningre küldenek, ha szükségem van rá? a fizetésemelésemmel számszerűsítik, hogy mennyire voltam jó szülő? küzdhetek a hónap dolgozója, akarom mondani hónap apukája címért? mit kell ahhoz tennem, hogy az én fényképem mosolyogjon az iroda falán? hogyan leszek a legjobb apa?
és különben is, mivel teszek a legjobbat a gyerekemnek? ha úgy állok az életéhez, mintha az elsőszámú feladatom az lenne, hogy egy 17 évig tartó karnevált szervezzek neki? színleljem, hogy az élet kizárólag móka és kacagás? vagy inkább éljem a felnőtt életem, amiben kitüntetett helye van neki, csakúgy, mint a szívemben?
a mai vendégem Melinda, aki 15 év multis munkavégzés után az önkénteskedésben találta meg az önmegvalósítást. egy erős kiégés kellős közepén csatlakozott a Budapest Bike Maffia csapatához, ahol mára már teljes időben tevékenykedik.
a képre kattintva megtalálod az adást a kedvenc lejátszódon
beszélgetünk a karrierjéről, a kiégéséről, a felépüléséről, a munka értelméről, az önkénteseket és a segítőket fenyegető kiégés veszélyeiről és sok minden más érdekes témáról.
a Budapest Bike Maffia 2022-ben indította el „Nekünk a Balaton” elnevezésű kezdeményezését, aminek keretében hajléktalan embereknek viszik el a strandélményt.
február 24-én jelent meg a netflixen a drive to survive ötödik évada, amely a tavalyi forma 1-es szezont dolgozza fel dokumentumfilmbe oltott top gun stílusban. a kedvenc versenyzőm, Daniel Ricciardo ugyanezen a napon dobta piacra divatkollekciójának legújabb darabját, egy FEA feliratú pulcsit.
sok kérdés merülhet fel most benned, hogy ezeket a nem feltétlenül releváns, ám látszólag egymáshoz nem kapcsolódó híreket olvasod egy csokorban. és mi az a FEA?!
Illés Adorján kerékpárral 4 év alatt megkerülte a Földet. 39 országban 45500 km-t tekert.
Adorjánnak ez volt az első hosszú távú expedíciója és életében először indult el kerékpáros utazásra, miután felmondott a munkahelyén, azaz egy jól fizető telekommunikációs cégnél, ahol vezető mérnökként dolgozott.
Naponta 1500 Forintból gazdálkodott (havi 46K ft). Emiatt hotelekben alvás szóba sem jöhetett. Az éjszakákat vagy a magával cipelt sátrában töltötte (amit imádott), vagy bekopogtatott helyi emberekhez szállást kérni, illetve aludt kolostorokban, templomokban, rendőrőrsökön, tűzoltóságon, mindenhol, ahol biztonságban tudta nyugovóra hajtani fejét.
A komfortzónán kívüli élet vált a komfortzónájának. Reggelente nem tudta, hol fog aludni este. Folyamatosan változott körülötte a táj, az emberek, az éghajlat, a nyelv, a kultúra, minden.
Megtanult hallgatni a belső hangjára, az intuíciójára és követve ezt a szuper vezető energiát, mindig csodás kalandokba keveredett, és érdekes és fontos dolgokat tanult és tapasztalt saját magáról, az életről és a világunkról.
hallottál már vicces (vagy annak szánt) HAC adást? tán még nem is volt ilyen. na de ma!
2023 egyik legforróbb témája a mesterséges intelligencia és a chatbotok.
az újdonság varázsa sokakat elvakít az AI kapcsán. itt nem egy magasabb szintű intelligenciával lépünk kapcsolatba, hanem egy jól képzett papagájjal, ami kreatív módon visszaböfögi nekünk, amit korábban hallott. egyre fejlettebbek a felhasznált nyelvi modellek, egyre nagyobb adatbázisból dolgozik a gép, de még mindig ott tartunk csupán, hogy az ember programozza a vasat.
a mesterséges intelligenciával való találkozás ezen a ponton olyan, mint az ősember első rácsodálkozása a tó vizének nyugodt felszínére.
nem egy másik lényt látunk benne, amikor lehajolunk mosakodni, hanem önmagunk tükörképét.
itt az ideje tehát, hogy egy picit kevésbé vegyük komolyan az AI általi fenyegetettséget!
hallgasd meg, hogyan képzelem az egyik lehetséges forgatókönyvet a munka jövője kapcsán!
vendégem dr. Bérczes Rita gyermekorvos, aki már a 039. epizódban szerepelt a műsorban. akkor elmesélte az életútját, hogyan és miért lett orvos, milyen kiégni a magyar egészségügyben.
a COVID előtt a magán egészségügyben igyekezett megtalálni az egyensúlyt 3 gyermekes anyaként, de aztán beütött a világjárvány, ami nagy hatással volt az egészségügyi dolgozók életére. Rita elmeséli nekünk, mi történt vele és az egészségügyi dolgozókkal az elmúlt időszakban.
a mai vendégem nem más, mint dr. Füredi Juli szervezetpszichológus. korábbi adásban (087.) már beszélgettünk a kiégésről az Elég! – Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyve kapcsán. a mai témánk a pszichológiai biztonság a munkahelyen, a mérgező főnökök és munkahelyi kultúrák.
a mai vendégem DR. KUN BERNADETTE habilitált egyetemi docens, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, pszichológus, a Munkafüggők – az önkizsákmányolás lélektana című könyv szerzője. a mai adás témája nem is lehet más, mint a munkamánia, a workaholism.
4 éves a HAC, hallgatói kérdések mentén beszélek a podcast múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
légyszíves értékeld 5 csillaggal a műsort a spotify-on és az apple podcasts alkalmazásokban – ahol szöveges értékelést is adhatsz! ha még nem vagy feliratkozva, akkor a követés gombot se felejtsd el megnyomni a kedvenc lejátszódon! mesélj az adásról egy barátodnak, kollégádnak, családtagodnak, hogy minél több emberhez eljusson a jóság!
a mai vendégem nem más, mint dr. Füredi Juli szervezetpszichológus. korábbi adásban (087.) már beszélgettünk a kiégésről az Elég! – Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyved kapcsán. annyira jól éreztük magunkat, hogy keresni kellett egy ürügyet az újabb találkozásra és én meg is találtam.
az apropó: 2022. június végi hír, miszerint 2026 közepétől mind a 27 EU tagállamnak előírják, hogy a 250 fősnél nagyobb vállalatokban a nők aránya a non-executive boardban 40%, míg az igazgatóságban 33% kell legyen különben bírságolni fognak és akciótervet kérnek, a helyzet orvoslására.
halottnak a coach 