a hangosblog rovatban ma a munkahelyi tehetséggondozás hiányáról lesz szó
volt egy érdekes beszélgetésem az egyik kolleganőmmel. mindketten egy projekten dolgozunk már egy éve. többek közt az is közös bennünk, hogy ennek a híres projektnek köszönhetően mindkettőnk eredeti állása a pénzügyi osztályon megszűnt létezni, mivel átköltöztették azokat egy prágai shared service centerbe.
én kifejezetten örültem, hogy végre egy projekten dolgozhatok, mert már teljesen ki voltam ábrándulva a nagyvállalati létből. ez volt az utolsódolog, amit még ki akartam ebben a környezetben próbálni.

a minden hónapban ismétlődő pénzügyi műveletek végrehajtásástól megcsömörlöttem, régebb óta kerestem a kiutat és ez a lehetőség pont kapóra jött. ráadásul a klasszikus financial accounting című szakmának nem látom a jövőjét. már réges-rég olyan integrált rendszereknek kellene működniük, amelyek egy okostelefonos applikációban pofonegyszerűen mutatják a számokat a döntéshozóknak. várom már, amikor a robotok elveszik az állásomat, bár egyelőre ezt főleg a kelet-európaiak, az indiaiak és a manilaiak teszik meg.
tovább