a mai vendégem nem más, mint dr. Füredi Juli szervezetpszichológus. korábbi adásban (087.) már beszélgettünk a kiégésről az Elég! – Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyved kapcsán. annyira jól éreztük magunkat, hogy keresni kellett egy ürügyet az újabb találkozásra és én meg is találtam.
az apropó: 2022. június végi hír, miszerint 2026 közepétől mind a 27 EU tagállamnak előírják, hogy a 250 fősnél nagyobb vállalatokban a nők aránya a non-executive boardban 40%, míg az igazgatóságban 33% kell legyen különben bírságolni fognak és akciótervet kérnek, a helyzet orvoslására.
vendégem Beatrix egy munkavédelmi szakember, aki elmagyarázza, hogy a munkahelyi stressz miként jelent munkabaleseti szempontból kockázatot.
a beszélgetés előtt a wHAC up rovattal jelentkezem, ahol a munka világának aktuális híreivel foglalkozom kb. 16 percben.
a munkahelyi stressz szomatizálódhat, idegrendszeri kimerüléshez, szorongáshoz, depresszióhoz, és kiégéshez vezethet. a stresszel járó figyelemzavar munkabaleset oka lehet.
a WHO előrejelzése szerint az új technológiák elterjedésével, a globalizáció felgyorsulásával, a munkavállalók létszámának csökkenésével és átlagos életkoruk emelkedésével, a munkahelyi stressz és a túlterheltség okozta depresszió 2030-ra vezető betegséggé válik. (Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség, 2009).
az adás vendége ismét dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus az Elég! – Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyv szerzője, akivel az alábbi izgalmas hallgatói kérdésekre válaszolunk:
Judit: Hogy lehet elkülöníteni a kiégést a depressziótól?
Edina: Na de eszembe jutott egy komoly kerdes is: figyelheto meg valamifele torvenyszeruseg (vagy van-e ra kutatas), hogy kit veszelyeztet leginkabb (eletkor, nem, foglalkozas, tarsadalmi statusz, személyiségtípus, akarmi)?
Letezik-e termeszetes vedettseg kieges ellen? (Akinek egyszer mar volt benne resze, visszater-e)
Orsolya: Juli,szerinted van összefüggés a cég méret és a kiégès között? Illetve mit gondolsz, aki egyszer kiég, annak nagyobb esélye van még egyszer erre az útra térni?
Karolina: Engem az érdekel, hogy létezhet-e olyan, hogy az ember bizonyos életterületen ég ki? Vagy az már egy komplex, egész emberre leselkedő veszély jele, ha a kiégési tüneteket produkál? És ha azért még van pár terület, ahol látja a fényt az alagút végén? HA van ilyen, ez esetben elég azokba kapaszkodni, ami még oké? És nem egy totális resetet nyomni?
Ági: Mást rá lehet ébreszteni bárhogyan, hogy a kiégés felé tolja magát, és ezzel egyre jobban árt a beosztottainak is?
Eszti: Mi a kiégés szövődményeiből vezető kiút első lépése? Szövődmény: szakmai kompetencia vesztés, kapcsolat leépítés, izolálódás.
Judit: Az érdekelne, hogy a kiégett emberek öltözködése, külső megjelenése (sminkelési szokásai) hogyan változik meg?Például megfigyelhető-e hogy nem adnak annyira magukra, mint korábban, hiszen kábé a túlélésért küzdenek és nem ez a prioritás, nincs is rá energia. Jól gondolom?
Enikő: Szervezetfejlesztőként, hogy látod , van elég igény Magyarországon képzett, tapasztalt munkaerőre? ( nekem sokszor az az érzésem, hogy nincs) Elég sok a “bullshit job” a részfeladatok specializációja, képzések százezrekért ilyen típusú munkákra. Olyan, mintha nem csak az iparban lennénk “összeszerelő üzem “. Az értelmetlen munka ugyanúgy kiégéshez vezet, amit azért csinálunk, mert nincs más. Azt látom, hogy a nagy cégeknél egy bizonyos kor után (40, 45) igen sok jól képzett munkaerő, és középvezető esik ki, elfogynak a feladatok, meg lehet oldani juniorok előléptetésével, kevesebb fizetésért. Sok megszerzett tudás és tapasztalat elveszik így, azonban ezek nagy része nem elavult tudás. Nem hiszem, hogy ez a cégeknek jó.
a hangosblog rovatban ma a munkahelyi tehetséggondozás hiányáról lesz szó
volt egy érdekes beszélgetésem az egyik kolleganőmmel. mindketten egy projekten dolgozunk már egy éve. többek közt az is közös bennünk, hogy ennek a híres projektnek köszönhetően mindkettőnk eredeti állása a pénzügyi osztályon megszűnt létezni, mivel átköltöztették azokat egy prágai shared service centerbe.
én kifejezetten örültem, hogy végre egy projekten dolgozhatok, mert már teljesen ki voltam ábrándulva a nagyvállalati létből. ez volt az utolsódolog, amit még ki akartam ebben a környezetben próbálni.
a minden hónapban ismétlődő pénzügyi műveletek végrehajtásástól megcsömörlöttem, régebb óta kerestem a kiutat és ez a lehetőség pont kapóra jött. ráadásul a klasszikus financial accounting című szakmának nem látom a jövőjét. már réges-rég olyan integrált rendszereknek kellene működniük, amelyek egy okostelefonos applikációban pofonegyszerűen mutatják a számokat a döntéshozóknak. várom már, amikor a robotok elveszik az állásomat, bár egyelőre ezt főleg a kelet-európaiak, az indiaiak és a manilaiak teszik meg.
Szűcs Izabella neuropszichológiai szakpszichológus-jelölt kollegámmal beszélgetünk az újévi fogadalmakkal kapcsolatos tévhitekről és a ‘mindfucktól a minfulnessig’ élő online csoportban szerzett tapasztalatainkróla mai különkiadásnak két apropója is van:
január közepe van – ilyenkorra már megdőlnek az újévi fogadalmak
kampányolunk a csoportos coaching programhoz – a következő 10 hetes turnus február 7-én indul – még van pár hely, katt ide, ha érdekel: banandras.com/csoport
korábbi résztvevők visszajelzései az élő online csoportos coachingról:
“Olyan technikákat mutatott meg, amiket rövid időn belül, a csoportalkalmak alatt be tudtam építeni a mindennapi életembe.”
“örömmel tapasztaltam, hogy:
– általam ismert vagy részben ismert témákat nem unalmasan, hanem újszerűen, lényegre törően tálalták
– közhelymentesen tudtak elcsépelt témákat is átadni
– nagyon jól vannak felfűzve a témák és a végén számomra kerek egészet adott
– megtaláltam azt a konzisztens egységet, keretet, ami számomra jól összefogja a gyakran szigetszerűen alkalmazott módszereket
– nekem egy szemléletmódváltást, egy átkeretezett gondolkodást adott, ami segít sok különálló területet összefogni”
milyen volt?
“Nagyon élveztem és az egyik legjobb döntésemnek tartom, hogy jelentkeztem. Rengeteget jelent, hogy megtanított a nemet mondásra, határszabásra, hogy olyan útravalót kaptam, ami lelki jólétem felé segít, amiből pedig a közvetlen környezetem és a családom is csak nyerni tud.”
“Számomra az a fő tanulság, és legértékesebb gondolat, hogy az öngondoskodással tudatosan foglalkozni kell és ez nagyon nehéz és kemény munka (szerencsés akinek nem :)) , számos alterület egyben egy rendszerbe összeállva tud ebben segíteni (lsd. altémák, nag, asszertivitás, szokások, időmenagement, mindfulness, nemet mondás).Ezeket tudatosan egyben, egymással összefüggésben érdemes használni.”
klikk a képre és hallgasd közvetlenül a spotify-on az adást!
ez egy előadás arról, hogyan tudod a legjobban képviselni a saját érdekedet, meghúzni a határaidat és nemet mondani a munkahelyeden.
miért fontos asszertívank lenni, és egyáltalán mit jelent az? neked mit jelent a határok tartása? jó vagy a nemet mondásban? túl puha vagy? netán túl kemény?erről mind szó lesz a mai adásban – hallgasd meg!
a népszerű mindfucktól a mindfulnessig elnevezésű élő, online csoportos coaching program legnépszerűbb témáiról beszél Bán András employee wellbeing szakértő, a podcast készítője.
#vendégposzt “GA” tollából, aki molekuláris biológus
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
“Tisztára, mint az oviban!” – sóhajtotta grimaszolva a főnököm egy hétfő délelőtt.
Egy kétórás, rendszeres megbeszélésen ültünk, hogy sínre tegyük a hetet. Összegyűjtött tennivalóim a nyitott füzetemből néztek fel rám, a bögrémben meleg tea – készen álltam a menetre.
Mégis feszített valami – a megbeszélés előtt rendeltem egy pizzát, ami vélhetően a megbeszélés közepén érkezik majd, és készpénzzel kell kifizetnem. Igen, készpénzzel. Emlékszünk még rá, hogy mi az? Bizony, így jár az, aki annyira kapkod és siet, hogy telefonhívással rendel pizzát, nem online. A bögrém mellett hevert az előre kikészített mennyiségű, ódivatú pénzeszköz.
Vicces, hogy taxihoz meg épp ellenkező módon lehet ma Budapesten hozzájutni. Hiába csak évente kétszer kell… azon két alkalommal garantáltan nincs élő ember, aki felvenné a telefont. Beszéltem már robottal – és nem talált nekem taxit.
mi az összefüggés a parkolás és a munkahelyi motiváció között? tényleg nem esik nehezére az embernek 17h után is a munkára gondolnia, ha a saját bizniszét csinálja?
ezekre a kérdésekre keresem a választ már több, mint 10 éve. s van amire meg is találtam…
#vendégposzt amea tollából, aki nem csupán ezzel az egy írással jelentkezik, hanem egy egész sorozattal, melynek címe: ‘irodai túlélőkészlet’.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
Ha még nem voltál klasszikus céges státuszmítingen, úgy kell elképzelni, mint amikor a kisvárosi iskolában földrajzórán a barna köpenybe beleszáradt, rommádohányzott Zsuzsanéni fel sem néz, csak elmondja, ami írva van, sokszázadjára olvassa fel a 36. oldal 5. bekezdését, te pedig ülsz a második padban és tudod, hogy nem játszik rá, őt úgy taposta el a napok megállíthatatlan szürkesége, hogy már sem harcolni, sem gyűlölni nem képes, csak hagyja, hogy a monoton hang, ami tán a sajátja, felolvassa Németország szénkitermelésének 1998-as adatait. És mikor összecsapja végül a könyvet és a szemüvegét letéve maga elé mondja, hogy van-e kérdés, senki sem szól, nem illene megzavarni ezt az üres és értelmetlen számokba rejtett gyászmonológot, a hétköznapokba fulladt álmok emlékét, egy elpazarolt élet nekrológját.
halottnak a coach 