németországban dolgozott HR-esként 3 évig egy családi vállalkozásban, ahol már hamar észrevette, hogy a nyugdíjas légkör nem tesz jót neki.
a jó fizetés neki sokat számított, mivel az ország legszegényebb régiójából jött, ahol úgy nőtt fel, hogy a szüleinél mindig pár ezer forintokon ment a vita, rengeteg dolgot nélkülözniük kellett. ő másmilyen életet akart. úgy hitte, a pénz boldoggá fogja tenni.
a semmittevésért olyan jól keresett, hogy egyszerűen nem volt képes femondani, egészen addig amíg bele nem betegedett az unalomba.
jelenleg a könyvén dolgozik, amiben ezt a 3 munkaévet írja le, ez segít neki fedolgozni ezt az egészet.
vendégem egy sikeres fiatal vállalkozó, aki 31 éves korára elérte a kitűzött célját: havi 2 millió forintot keres a saját cégével úgy, hogy csak napi 4 órát kell dolgozni és azt csinálja, amit szeret. közben problémamentes a magánélete, boldog apuka. mégis keserűséget érzett, amikor elérte az ambíciózus üzleti célját. vajon miért? ezt próbáltuk kideríteni Mester Tomival, akit már ismerhettek a biznisz boyz podcast egyik házigazdájaként.
Tomi munkában
a hipotézisem: “ha a pénz vagy üzleti siker lenne az élet értelme, akkor nem érezne Tomi keserűséget, amikor fiatalon eléri ambiciózus célját” sőt, maga a célok hajszolása egy illúzió, miszerint akkor leszek majd boldog, amikor elérem ezt vagy azt. kiderül, hogy nem leszel, mert már feljebb is tetted a lécet és mész is tovább a következő cél felé.
egy érdekes beszélgetésben próbáljuk igazolni a fenti tételt Tomi példáján keresztül, amiben lesz szó a célok kitűzéséről, apaságról, életközepi válságról, az élet értelméről, az értelmes munkáról meg az irigységről.
megtalálod a haC-t a kedvenc podcast lejátszódon – bármi legyen is az